Mit tegyek? Naponta gyomorgörccsel indulok el, és úgy érzem végleg egyedül maradtam.

Lelkileg teljesen kivagyok már több mint fél éve. Őszintén senkivel sem tudok erről beszélni. Igazából mások előtt igazándiból úgy tűnhet, hogy boldog vagyok. De ez nem igaz. Nagyjából 3-4 hónapja még az öngyilkosság is megfordult a fejemben, de azt mára elvetettem. A családom többet árt mint segít, a barátaim úgy érzem egyre inkább eltávolodnak tőlem. A példakémem akaratlanul is sokat segített (nélküle lehet, hogy öngyilkos lettem volna tényleg), de a környezetem emiatt egyre inkább piszkált, mert az illető lány orosz. Neveztek az utóbbi időben kommunistának, hazaárulónak és oroszimádónak is. Az osztálytársaim nagyrésze utál, a többi meg észre se veszi, hogy létezem. Álmaimat kinevetik. (főleg a családom, mert csak velük osztom meg.) Suliba menni mégrosszabb, mint otthon lenni, mert otthon legalább elbújhatok a világ elől. Támogatni nagyjából egy ember támogat, az alsós tanárom, akihez a mai napig járok különórára. Szerintem enyhén depressziós is vagyok, de nem értek az ilyenekhez. Arra is volt már példa, hogy minden előzmény nélkül elsírtam magam, bár többnyire okkal sírok. Édesapám meghalt mikor 9 éves voltam, ezt azóta se tudtam feldolgozni. Kérlek segítsen valaki, mert már nem bírom sokáig.