Szakorvosok, tudnátok mesélni a szakképzésről, és a szakmátokról, hogy milyen a mindennapokban?

Hatodéves orvostanhallgatóként azt mondom,hogy járj nyitott szemmel, és ha valamelyik szakterület felkeltette az érdeklődésedet, beszéld meg egy orvossal/a gyakvezzel,hogy szeretnél bejárni. Egyrészt így lesz rálátásod, hogy milyen asz adott szakterület valójában, másrészt szomorú tény, hogy nem elég szimplán elvégezni a hat évet, mert kikerülve az egyetemről semmi más nem leszel, mint egy két lábon járó fenyegetés magadra és a betegre nézve.

Szóval figyelj, áldozz a szabadidődből, illetve ha nem derogál, menj el segédápolni valahová.

Utóbbi sajnos rosszul is elsülhet ha nem jó helyre mész, de esetemben nagyon hasznos volt, többet tanultam ott, mint az X év gyakorlatai során együttesen.

#3 vagyok

Ne az alapján hozz döntést, hogy mások miért választották ezt vagy azt.

A legfontosabb, hogy olyat válassz, ami nagyon érdekel, hogy szeretni tudd a szakterületet. Például ha érdekel a kardiológia, de elmész bőrgyógyásznak, csak mert az családcentrikusabb meg kozmetikai ágon magánban rengeteget lehet keresni, akkor semmi más nem leszel, csak egy felszínes kirakatdoktor, akit nem érdekel, amit csinál.

Másrészt a saját tulajdonságaidat vedd számba, hogy mi az, amire alkalmas vagy és mi az, amire nem. Gyakori hiba, hogy valaki valamilyen furcsa bizonyításvágyból (magának vagy másoknak) túl nagy fába vágja a fejszét vagy, és olyan területet választ, ami nincs összhangban a képességeivel. Például soha nem állt neki igazán össze az élettan meg úgy áldalában a patofiziológia, de elmegy anesztesnek. Vagy leblokkol éles szituációban és fél döntéseket hozni, de elmegy oxiológusnak. Ha páldául téged nem is érdekel a klinikum, de mondjuk imadod a patológiát, akkor ne menj el csak azért betegellátásba, mert anyu és apu szerint (vagy a régi éned szerint) az igazi orvos fehér köpenyben masírozik fel-alá a betegek között, fonendoszkóppal a nyakában.

Amúgy nem tudom, hányadéves vagy, de nyilván kialakult már benned valamilyen kep, hogy mi érdekel és mi nem.

Csak azt tudom javasolni, hogy az eddigi tanulmányaid alapján szűkítsd le a kört azokra a területekre, amelyik érdekelnek. Válaszd ki azt, amelyik a legjobban tetszik, és menj be egy szimpatikus emberhez (akit gyakorlaton láttál vagy ismerősöd ismeri stb) h érdekel és bejárnál mellé meg az osztályra/műtőbe/ambulanciára. Hidd el, ez így tök más mint az egyetemi meg nyári gyakorlatok. Ott valóban le vagy sz*rva, de ha külön jársz be valahová mert téged érdekel, egészen máshogy állnak hozzád.

Amúgy ha még nem vagy negyed/5ödéves ne izgasd magad, mert még sok területet nem volt alkalmad látni, majd fogod.

Addig is, ha tényleg be akarsz járni valahová és nincs jobb ötleted, egy SBO nem lenne rossz ötlet, ott láthatsz mindenfélét.

Már gólyatáborba úgy mentem, hogy szülész-nőgyógyász leszek, az is lettem:D (Ill. egyelőre még szakvizsga előtt állok, de jelenleg szülészet-nőgyógyászat szakképzést csinálok)

Miért ezt választottam?

- Szinte az egyetlen terület, ahol több az öröm, mint a bánat. Persze, itt is vannak onkológiai betegek, van késői vetélés, magzatelhalás, de összességében azért még mindig több a pozitív kimenetel.

- A betegek legnagyobb részét a fertilis korú nők teszik ki, akikkel úgy gondolom, elég jól szót értek. Nincs bajom az öregekkel, de megmondom őszintén, sokkal nehezebben boldogulok velük. És sajnos a legtöbb szakma nagyon a geriátria irányába megy. Pont most mesélte a belgyógyásznak készülő barátnőm, hogy egy ügyeletben 3 beteget vettek fel, mind 90 év feletti. Bemegy egy kórterembe és gyakorlatilag mindenki 70 és a halál között. Egyszerűen nincs benne akkora perspektíva. Meggyógyítják az uroinfekcióját, aztán majd 1 év múlva meghal a szívelégtelenségében. Nekem ez nem menne.

- Nagyon összetett terület. Bár viszonylag kis helyre koncentrál, mégis sok területe van: szülészet, infertilitás, endokrinológia, onkológia, UH-diagnosztika. Van műtétes része is, de azért ha az ember nem akar egész nap műtőben állni, akkor ezer más dolgot is csinálhat. Fiatalabb korban, mikor az embernek még nincs gyermeke és ezerrel pörög, akkor lehet szülést vezetni, de később, ha szeretne nyugisabb munkakört, elmehet mondjuk endokrinológiai szakképzésre, dolgozhat meddőségi centrumban, ultrahangozhat.

- Jobban szeretem az olyan területeket, ahol nyomon tudom követni a beteget. Jellemzően a nők, ha találnak egy jó orvost, akkor kitartanak mellette. Mondjuk aneszteziológiánál elaltatod és felébreszted, aztán jön a következő. Túl nagy a fluktuáció:)

- Kicsit bennem volt a "majd én megmutatom" mentalitás is. Az orvosok jelentős része a nőgyógyászokat (valljuk be, sok esetben kicsit jogosan is..) lenézi, ahogy pl. a háziorvosokat is. El van könyvelve, hogy semmihez nem értenek a pénzlenyúláson kívül. Én meg persze meg akarom mutatni, hogy ez nem így van, egy nőgyógyász is lehet értelmes, tájékozott, jó szakember.

- Volt a választásban némi személyes motiváció is, ezt nem részletezném.

És hogy milyen a munka? Változatos, érdekes, néha kihívásokkal teli, valamikor egyszerre 10 dolgot kell csinálnom és meg sem állok egész munkaidő alatt, valamikor pedig kicsit lazább.

Nem kis vidéki kórházban, hanem klinikán dolgozom, itt a szülészeti klinikán belül is több osztály van, így a napi rutin annak függvényében is változik, hogy hova vagyok beosztva.

Ami minden osztályon nagyjából hasonló: reggeli vizit, dekurzálás, laborkérők megírása, ha valamelyik betegnek kell konzílium, akkor annak megszervezése, zárójelentések megírása. Terhespatológián jó pár betegfelvétel, kisműtétek (interruptio, műszeres befejezés), operálton a frissen műtött betegek átvétele, szülőszobán szülésvezetés, császármetszésekben asszisztálás, nőosztályon akut betegek felvétele, sz.sz. operációja (pl. méhen kívüli terhességek), kisműtétek (abrasiók). Mindezek mellett beosztanak ultrahangba, ambulanciára, műtőbe asszisztálni, valamint mivel oktatási intézmény is, van, hogy vizsgáztatáson kell részt venni vagy szemináriumot tartani. Aztán persze műtök is, ahogy haladok a szakképzésben, egyre többet. Szerencsére nálunk engedne szinte mindent, ha az ember talál asszisztenst magának, aki segít, szinte bármit csinálhat. Nyilván vannak fokozatok, nem a legbonyolultabb dolgokkal kezdi az ember, de szépen lehet haladni, ha valakit a műtétes rész érdekel.

Én abszolút nem bántam meg, hogy ezt választottam. Változatos, izgalmas, van benne perspektíva. Néha marhára fárasztó, de még így is azt mondom, hogy most sem választanék mást.

A szakképzés alatt még a sürgősségi osztályon töltöttem több időt, abba láttam még bele az átlagosnál jobban. Az első hónapban gyűlöltem, a második kettőben egész megkedveltem. Az tetszett benne, hogy alapszinten mindenhez kell érteni, változatos a beteganyag, sok érdekes esetet lehet látni. Plusz a 12 órás munkabeosztásnak megvan a maga előnye (ha az ember elmenne egy hétköznapra valamerre, ahhoz nem kell feltétlen szabadságot kivenni, nem kell mellette ügyelni), valamint a fizetés is jobb volt, mint nálunk. Viszont kicsit kiakasztó volt a beteganyag és az, hogy az embernek 12 óra alatt egy szabad perce nem volt szinte, egyfolytában tolták a nyakába a betegeket. Az emberek jó részének halvány lila fogalma nincs arról, hogy mi tartozik a sürgősségi osztályra, így kb. a betegek 10-20%-a volt az, aki valóban oda való volt. Iszonyat gyakori, hogy a hozzátartozók megunják a papát/mamát etetni, gondozni, úgyhogy valami mondvacsinált hülyeséggel, ami amúgy simán ápolási probléma (kiszáradás pl.) behozatják és könyörögnek, hogy passzoljuk el valamerre, mert nekik elegük van. Aztán folyamatosan veszekedni kellett a különböző osztályokkal, hogy a valóban beteg pácienseket ugyan valaki legyen már hajlandó átvenni, mert mi már nem tudjuk hova pakolni.

3 hónapra jó volt, érdekes volt, sokat tanultam, ha lenne időm, még talán pár műszakot be is vállalnék, de összességében örülök, hogy nem azt választottam.