Mi bajom van, hogy ennyire félek? Mit tegyek ellene?

Egy kertes, nagy házban lakunk 3-an. Már párszor loptak el dolgot az udvarunkról, de akkor még kicsi voltam, nem igazán tudtam, hogy mi van. Nemrég, körülbelül 3 hete megint voltak "vendégeink", kint az udvarról szedték össze a cuccokat (kis semmiségeket), meg a garázsból is elvittek minden fontosabb szerszámot, amire apumnak nagy szüksége volt/lett volna.

Másnap megint bejöttek, de nem bírtam le sem feküdni a történtek után, nagyon magas volt a vérnyomásom, szinte menni nem tudtam... szóval, fent voltam, és hallottam, hogy nagyon ugatnak a kutyák, valahogy éreztem, hogy fel kell kelnem, mert baj van. Beigazolódott, újra eljöttek, de apukám kiment, és rájuk ordított, azok meg elszaladtak. Esély nem lett volna elkapni őket, de szerencsére nem vittek el semmit ekkor már.

A történtek után a MAI NAPIG nem bírom kiheverni, pedig nem is betörtek a házunkba, hanem minden az udvaron történt. Most is ugattak a kutyák, apa átnézte a kertet, én meg bent sírtam, ahelyett, hogy esetleg kimentem volna vele. Szégyellem magam, de nem bírom leküzdeni ezt a félelmet úgy érzem. Most is bőgök, egyszerűen félek, hogy történik velünk valami. Tudom, a szüleim itt vannak, de mégsem nyugtat meg ez sem, mert mi van, ha betörnek ide is... :(

Szörnyen félek, alvásra gondolni sem tudok... Még feloltott lámpánál se megy/menne. :(

A kérdésem, hogy mit csináljak, hogy ne legyek ilyen "beszari"? Olyan válaszokat nem kérnék, hogy bújjak be apuci és anyuci közé az ágyba, mert nem szeretem a sandwich-t, és oda sem férnék már. :)

Ezt a végét elpoénkodtam, de csak hogy picit oldjam a feszültséget, ami bennem tombol.