Miért féltik az emberek ennyire az életüket?
Számtalan embernél veszem észre, hogy elképesztően ragaszkodik az életéhez. De miért?
legyen tizen, huszon, harminc, 40 éves vagy több, tökmindegy milyen anyagi környezet, milyen életbeli nehezség, meg milyen háttér van mögötte. Most gondolhatunk elég durvára is (szülők halála, évekig munkanélküliség, roszz üzleti döntés, kilátástalan anyagi helyzet, szürke mókuskerék stb)
Én nem azt mondom hogy simán eldobnám az életem pl holnap.
De biztosan nem esnék kétségbe, és kapnék pánikot hogy most meghalok.
26 éves vagyok, nem féltem az életemet. Van családom, rokonaim stb ezzel nincs baj, de nem értem sokan miért kapaszkodnak ennyire. Meg akarnak élni mindent, tartalmas életet űzik az élményeket stb.
nincs egy rossz életem, de valamiért nincs bennem akkora életben maradási vágy mint másokban. pl ha holnap karambolozok és meghalok hát legyen. mások meg egyből ne hajts gyorsan élni akarok, stb stb.
Szóval ki, miért akar élni?!
Légyszi olyan ne írjon akinek gyereke van. Az totál más, egyértelmű hogy a gyereked miatt élsz!
Legalább is ezt hiszed.
"De biztosan nem esnék kétségbe, és kapnék pánikot hogy most meghalok."
- egy híres matematika tanár erre (is) azt mondaná: puding próbája az evés (ezt akkor mondta ha felelő előállt egy abszurd lépéssel a táblánál a feladat közben - próba és akkor kiderül. Nagyon megváltoznak az emberek, ha megtudják néhány napjuk, hetük, hónapjuk van hátra.
"egyértelmű hogy a gyereked miatt élsz!"
Nem, az baj, ha így történik. Az embernek saját magával vannak kötelességei - és ezek közül az egyik, hogy a gyereket morális tisztasággal példamutatóan nevelje. De ennek nem szabad kizárólagosnak lenni, mert felnőve eltűnik ez a feladat - és elszédül az ember a légüres térben -és jönnek a ráakaszkodások az unokavárások stb..
Fel kell tenni a kérdést: Ki vagyok én? Mi dolgom a világban?
megváltoznék, biztosan, ha közölné egy doki h fél évem van max.
sajnálnám, biztosan érzelemkitöréseim is lennének, de nem válnék egy hisztérikus élményüldözővé. kipróbálnék még egy két dolgot amit mindeddig halogattam de ennyi.
boldogtalan vagyok most is, kitudja mi vár(na) rám a jövőben.
s hogy mi a szerepem itt? lassan egy éve kérem Istent( hívő vagyok) hogy mutassa meg, vagy adjon reményt, hogy van miért (kiért) élnem.
Szégyenlem, de azért is imádkoztam már hogy szólítson magához...
Egyedülálló fiatal nő vagyok. Az igazi család velem együtt kettő fő, beilleszkedési nehézségekkel küzdök, fogalmam sincs, mivel foglalkoznék szívesen, az álmaim talán nem megvalósíthatatlanok, de irreálisak és olyan férj és sok pénz kellene hozzájuk (NEM utazás).
Szóval kb megértem a kérdésedet!
van életösztönöm, volt már autóbalesetem is, úgy másztam ki a saját kocsimból.
nem ezzel van a baj.
sokan mondják hogy tegyél ellene hogy ne legyél amgányos, meg boldogtalan...jah és mégis mit, ha nicnsenek haverok, barátok, nem lóghatok a családon mindig, nem ülhetek nap mint nap a pub ban...
olyan könnyen szórnak sokan tanácsot, de azok legfőképp akik soha az életükben nem voltak magányosak egy percig sem.
na most a célokra visszamenni:
pl célom az h legyen házam kertes, feleségem, meg egy gyerekem. --->jelenleg ebből mi adott: semmi ----->akkor ha holnap meghalok, bánnám? nem!
más dolog ha mondjuk már van egy barátnőm akivel tudnék tervezni---->van egy lány, tök jó minden, költözzünk össze próbáljuk meg---->bánnám ha meghalnék? igen! mert kíváncsi lettem volna hogy haladok az élettel.
lehet tényleg egy halálközeli élmény hiányzik hogy magamhoz térjek.
nem érdekelne már az sem, csak kapnék észbe
szóval lesz/*/rod?
akkor én emg lesz/*/rom ha beléd hajtok...ezzel az erővel? ahelyett hogy vmi hasznosan írnál, vica versa működik ám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!