Ha valaki gyógyíthatatlan beteg, mennyire elfogadható az öngyilkosság?

Olyan esetben én se várnám meg, az elkerülhetetlen halált, inkább úgy halnék meg ahogy én szeretnék és nem egy legyengült emberi roncsként, sok szenvedés után.

De amikor egy 25 éves gyerek kinyírja magát mert elhagyta a barátnője, azt legszívesebben feléleszteném, hogy én magam nyirhassam ki. az ilyenekre nagyon haragszom, gyáva önző undorító emberek, akik nem gondolnak a körülöttük élő emberekre..tönkreteszik a családjuk életét és a barátokat is megviseli. Az én ismerettségi körömben is történt ilyen.

Azert mert kiderul hogy rakos lesz valaki nem biztos ,hogy megfoghalni hamar. Nem mindegy milyen rak es ,hogy mikor veszik eszre. Amugy meg en maximum akkor lenek ongyilkos ha mar nagyon azt ereznem, hogy gondot jelentek a szereteimnek es nagyon nehez nekik mert mar az orvosok is lemondtak rolam.

De azert van egy par olyan eset amikor az orvosok mar lemondtak rola o megis eletben marad es jol van ket eve. Es ha mondjuk meg is hal egy ev mulva akkor is volt meg ket szep eve.

Azt mondom, mint vallásos ember, hogy senki nem lehet öngyilkos semmiképp. VISZONT: halálos betegség esetén lehet olyat, hogy egy ember, amikor már túl nagy kínokat él át, abbahagyja a kezelést és (érzéstelenítővel kissé enyhébb fájdalmakkal) meghalhat.

DE MEGÉRI KÜZDENI!

Nekem van egy világviszonylatban egyedülálló betegségem. A májamból indult ki és átterjedt a teljes nyirokrendszeremre.

A lényeg: egy kisgyermekkori fertőzés miatt a májam tönkrement. AZ epetermelő járataiban kövek halmozódtak fel, majd amikor már cuftig megtelt velük, elzáródott és kiszórta őket magából, amik aztán a csípő jobb oldala menti nyirokértörzsön keresztül bejutottak a nyirokerekbe és szétárasztották a teljes testemben. AZóta ezek a kövek reggeltől estig fel-alá keringenek az ereimben elviselhetetlen szúró, karcoló, égő fájdalmakat okozva. A májam pedig fokozatosan maga ellen dolgozik. Rosszul bontja le a tápanyagokat, nincs felszívódásom és ezáltal terheli a többi szervemet is. Bajok vannak a hasnyálmirigyemmel, a gyomrommal, epémmel és a bélrendszerrel is. Már egy ideje fájdalomcsillapítókon élek, aludni nagyon keveset és nagy szerencsével tudok csak. Egyszóval tarthatatlan a helyzet és annyira elviselhetetlen, hogy óriási megváltás lenne a halál. Nem tudom mit fogok csinálni, de sokáig már nem tudom tartani az biztos. EZ nem élet. Szóval nekem ne írja senki se, hogy ilyen meg olyan vallásos és elfogadhatatlan számára az öngyilkosság, mert ha hasonló helyzetbe kerülne már garantáltan a túlvilágra küldte volna magát. Csak a szánalmas idióták írogatnak ilyeneket, akik nem találkoztak még megoldhatatlan problémával az életben...