Mit gondoltok az Öngyilkosságról?

Az öngyilkosságról alkotott véleményem rettenetesen hosszú lenne kifejtenem, olvasd el a felhőatlasz című könyvet az abban leírtak a témáról kb egyeznek a véleményemmel.

Egyébként skrizofréniában szenvedek, sokáig nem bírtam egyetlen munkahelyen sem, mivel nem szedtem a gyógyszereimet, így vagy kirúgtak mert rohamom volt és féltek tőlem a munkatársak, vagy felmondtam mikor rossz paszban voltam...

Őszintén végigolvastam az irományod és valahol ogaza van anyádnak... nem szabad így elhagyni magad... nem csak munkahelyen lehet pénzt keresni... én hobbiból kezdtem görbefa bútorokat készíteni, ma már vállalkozóként csinálom főállásban...

De már nem csak görbefa bútorokat, hanem mindenféle dolgot kertbe ami fából van...

A madáretetőtől, kerítésen, a gyermek házikón keresztül, a streetworkout edzőszereken át, a mászókákig mindent...

Persze volt idő mikor én is 5 éven át csak itthon gubbasztottam, élősködtem.. de az nem élet... és bozony mentális betegen is lehet teljes életet élni, nem csak munkahelyen lehet dolgozni... de ha nem is akarsz, akkor mit vársz...

Ismerek bipoláris csajt, aki női táskákat varr, ékszereket készít, vásárokba jár vele...

Soha nem fogom megérteni, de a példád nagyon hasznos olyanoknak, akik még nem jutottak el idáig.

És a legnagyobb lecke az, hogy vajon mi az a szint, amíg az ember okolhat másokat a kudarcáért, miközben olyan dolgai voltak és vannak az életben, ami másnak alapértelmezésben sem adatottak meg?

Tető a fejed felett? Szülők, akik szóbaállnak veled, és náluk lakhatsz? Étel és ital, rendszeres tisztálkodási lehetőség, orvosi ellátás? Jogosítvány és autó? Kapcsolat, gyerek?

Meddig lehet másra fogni a kudarcokat? Meddig érdemes valakit győzködni hogy menjen tovább, ha már rég feladta annak ellenére, hogy még magyar mércével is jó sors jutott neki? Mennyire kell sajnálni az embert, aki képes gyereket nemzeni, de eltartani már nem, csak sajnálkozni? A gyerekkel mi lesz?

És ezért nem szabad idáig süllyedni. Legyen ez lecke mindazoknak, akik nem becsülik meg eléggé azt, amijük van. Sokkal rosszabb is lehet, ha hagyják.

Megértettem. Nekem is voltak suicid gondolataim, hogy mégis miért nem arról nem tudok mit mondani, csak annyit: mindegy hogy 10 évvel hosszabb ideig vagyok halott, de most már "csak azért is" ki kell várni amíg hívnak.

Pedig nagyon nagy ám a szenvedés, ahogy múlnak az évek, mindenkinél...

Weöres Sándor mindössze 15 éves volt mikor ezt a verset írta. Kodály megzenésítette.

ÖREGEK

Kodály Zoltán mesternek

Oly árvák ők mind, az öregek.

Az ablakból néha elnézem őket,

hogy vacogó szélben, gallyal hátukon

mint cipekednek hazafelé --

vagy tikkadt nyárban, a tornácon

hogy üldögélnek a napsugárban --

vagy téli estén, kályha mellett

hogyan alusznak jóízüen --

nyujtott tenyérrel a templom előtt

úgy állnak búsan, csüggeteg,

mint hervadt őszi levelek

a sárga porban.

És ha az utcán bottal bandukolnak,

idegenül néz a napsugár is

és oly furcsán mondja minden ember:

"Jónapot, bácsi."

A nyári Nap,

a téli hó,

őszi levél,

tavaszi friss virág

mind azt dalolja az ő fülükbe:

"Élet-katlanban régi étek,

élet-szekéren régi szalma,

élet-gyertyán lefolyt viasz:

téged megettek,

téged leszórtak,

te már elégtél:

mehetsz aludni..."

Olyanok ők,

mint ki utazni készül

és már csomagol.

És néha, hogyha agg kezük

játszik egy szőke gyerekfejen,

tán fáj, ha érzik,

hogy e két kézre,

dolgos kezekre,

áldó kezekre

senkinek sincsen szüksége többé.

És rabok ők már,

egykedvü, álmos, leláncolt rabok:

hetven nehéz év a békó karjukon,

hetven év bűne, baja, bánata --

hetven nehéz évtől leláncolva várják

egy jóságos kéz,

rettenetes kéz,

ellentmondást nem tűrő kéz

parancsszavát:

"No gyere, tedd le."

Szia!

Én csak fele annyi idős vagyok, mint te, de már annyi xar dolgon túl vagyok, hogy gondoltam van rá okom hogy ide írjak.

Nem kioktatasnak szánom,de neked ott vannak a szüleid, engem 17 évesen kidobtak mint egy kutyát, előtte nagyon sokszor megvertek, veled meg csak veszekednek.

19 évesen megerőszakoltak, és nem a diszkó előtt részegen vagy a pasim volt kicsit durvább, ez tényleg erőszak volt, nem olyasmi, amit ezen az oldalon is annak akarnak beállítani.

Szerencsére akkor nem lettem terhes, de neked ott van a fiad, miatta kell élned, nekem ugyan más okból nincsennek szüleim, de még is látszik rajtam, hogy nem vagyok rendben.

Nem akarhatsz a gyermekednek olyan életet amilyen nekem volt.

Vagy azt szeretnéd ha a fiad is depressziós lenne, ha később ő is megolne magát? Miatta kell felemelkedés és megmutatnod, hogy te erős vagy, hogy téged nem győzött le se a depresszió, se semmi más.

Persze én is mindig azt mondtam, hogy mondani könnyű, higyj nekem én is túl vagyok ezen a betegségen, neked is menni fog.

Mondjuk ezt nem tanácsolom se neked se senkinek, de én régebben nagyon sokat ittam, mindennap, csak hogy jó kedvem legyen, az lett a vége, hogy most próbálok leszek itthon a piarol már 3 hete nem ittam, nem könnyű de sikerülni fog, én hiszek benne. És tudod mi segít? Minden reggel mikor felelek elődönthetem hogy ez egy jó nap lesz vagy egy boldog rossz nap, mert igen is van választasunk.

És tudod mit? Május óta van munkám is, szóval nem lehetetlen, csak akarni kell, és hinni benne.

Néhány jó tanács ne ülj otthon, menj emberek közé, én is sokáig gyűlöltem mindenkit, de próbálj barátokat szerezni.

Ja és ami nekem még segített, ha te segítesz másokon, oké értem én hogy nem vagy gazdag, de vannak nálad sokkal szerencsétlenebbek, vagy ha csak a kóbor állatokat eteted, jobban érzed majd magad, és elhiszed hogy mégis szükség van rád.

Beszélj az emberekkel, utcán, boltban, buszmegállóban, bárhol, de mindig legyen egy kedves szavad mindenkihez.

És ha ez már megy keress munkát, bármilyen kulimunkat, bármilyen kevés pénzért, mindegy csak ne otthon sajnáld magad, Ha elkezdesz dolgozni hasznosnak érzed majd magad, lesz pénzed, és szerezd vissza a gyereked, mert ő a tiéd, senki sem veheti el, hidd el nem lehetetlen, csak egy kis változás kell fejben.

Ha nem megy egyedül menj orvoshoz, de ki ne nyird magad, én is gondolkodtam rajta, de most már tudom, hogy marha voltam, mert amíg élünk bármi lehetséges bármit megtehetunk, de ha meghaltak már nincs visszaút.

Leszel te még boldog, csak tegyél érte.

Nekem sikerült, neked is menni fog, csak próbáld meg.

Bocs a helyesírási hibákért, meg ha néhol kicsit zavaros, csak már 11napja dolgozok szabadnap nélkül és kicsit fáradt vagyok. Négyre meg mehetek vissza, de én örülök hogy van munkám, még ha nehéz is.

Na oké, ha esetleg végig olvasod remélem tudtam segíteni.

Na puszillak, légy bátor és ne veszitsd el a hited.!

Vegyél egy Bibliát(ha még nincs) és olvasd! És szerintem is tarts bűnbánatot és térj meg Istenhez. Meglátod Ő segíteni fog. Hisz tudja mire van szükséged.

Én bipolláris affektívzavarban szenvedek ami eredményezett régebben öngyilkossági hajlamot. Gyógyszerektől beszélni alig tudok. De hiszem hogy nekem is segít Isten ha megtérek hozzá. Segít elhagyni a bűnöket és egészségügyileg is fogok javulni.

Szia.Én biztos vagyok abban hogy az élet Isten ajándéka. Való igaz, időnként az élet sokkal inkább tehernek, mintsem ajándéknak tűnhet, de képzeld csak el, hogy mit éreznél, ha valakit egy értékes ajándékkal lepnél meg, és az illető eldobná az ajándékodat, még mielőtt használná? Mi, tökéletlen emberek, épphogy csak „felbontottuk” az élet ajándékát. Sőt a Biblia rámutat, hogy a mostani életünk még csak nem is „a valódi élet” Isten szemében . A közeljövőben sokkal teljesebb, gazdagabb és boldogabb életet élhetünk.A Biblia elmondja: Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” . Próbáld elképzelni, hogy milyen lesz majd az életed akkor, amikor ezek a szavak beteljesednek. De ne csak futólag gondolj a jövőre, hanem próbálj meg egy teljes, színekben gazdag képet alkotni az elmédben. Az általad festett kép nem csak üres képzelgés. Ha elmélkedsz azon, hogy Isten hogyan bánt népével a múltban, meg fog erősödni a belé vetett bizalmad, és a kép, melyet a jövőről alkottál, még valóságosabb lesz számodra.

Időbe telhet, amíg teljesen visszatér az életkedved. Továbbra is imádkozz a „minden vigasztalás Istenéhez, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban”es megadja majd neked a szükséges erőt, és megtanít téged arra, hogy élni érdemes