Megfogok halni?

A kérdésedre a válasz: Igen, én is. :(

Van egy kínai mese: "Jó-e ez vagy Rossz-e, ki annak a megmondhatója?"

A mese:

Történt, hogy egy kínai földműves lova elszökött. Összerohant a falu és mindenki sajnálkozását fejezte ki, az amúgy igen szűkszavú földművesnek, aki csak legyintet:

- Jó-e, Rossz-e? Ki annak a megmondhatója.

Eltelt pár hét a földműves lova visszatért. De nem ám egyedül, egy egész csapat lóval, egy egész ménessel. A szomszédok összefutottak, hogy gratuláljanak, de a földműves csak legyintett: - Jó-e, Rossz-e? Ki annak a megmondhatója.

A ménes amerre haladt, a patáik mindent letiportak. A szomszédok sajnálkoztak, a földműves csak legyintett: - Jó-e, Rossz-e? Ki annak a megmondhatója.

Amikor a földműves jó pár lovat eladott, igen meggazdagodott. Mindenki áldotta a sorsot, de a földműves csak legyintett: - Jó-e, Rossz-e? Ki annak a megmondhatója.

Történt, hogy a földműves fia leesett egy lóról, miközben azt be akarta törni. Attól kezdve a lábát húzta. A szomszédok sajnálkoztak, de a földműves csak legyintett: - Jó-e, Rossz-e? Ki annak a megmondhatója.

Történt, hogy a tartománynak katonát kellett adni a királynak, aki háborúba lépett. Minden épkézlább fiút elvittek a faluból, csupán a földműves fiát hagyták, mert az húzta a lábát. A szomszédok örömködtek, de a földműves csak legyintett: - Jó-e, Rossz-e? Ki annak a megmondhatója.

------

Ha tényleg menthetetlen a helyzeted, akkor fordulj a családod/vallásod szerinti lelkészhez/hospisz-éhez, vagy egy emberhez, aki képes segíteni feldolgozni a helyzetedet.

Nekem már maghaltak a szüleim. Jó volna beszélni még velük. Beszéljenek az életükről, az élményeikről. [hiszed ha nem] Mondanám, hogy cserélnék veled, de ezt nem tudom kivitelezni. Lehet rosszul járnál, lehet az én időm még rövidebb, mint a tied. Lehet, hogy már fel se kelet ettől az asztaltól.

Egyetlen dolog biztos, és az a halál. Csak az időpontja bizonytalan.

[lehet hülyén hangzik Én nem félek a haláltól, tulajdonképpen kíváncsian várom. És minden nap gondolok rá, hogy velem is megtörténik.

Mit tennék a helyedben?

Megvizsgálnám, hogy mit vihetnék magammal. A tudást, a hitet. Más, semmi nincs amit amgammal vihetnék.

És szerintem fontos, ha bekövetkezne velem is. Szeretném, ha senki nem lenne szomorú, haragos, vagy szeretném, ha senki nem (még csak nem is gondolna rá) gondolna, olyanokra, hogy jajj de jó lenne nekem ez a cucc, vagy az a cucc. Én már kezdeném elosztogatni, mert hiszem, hogy ahova megyek, nem vihetem magammal. És beszélnék erről a családommal is, és felkészíteném őket, hogy ne legyenek szomorúak, ne hargudjanak senkire, mert érzem, hogy ha elhagyom a testemet, az nekem nem segít. Nem segit ha az együttérzésen és szereteten kívűl mást is érzek, mint ragaszkodást, gyűlöletet, vagy "nemtudást" (amit az apád csinál) iszik, mert nem akar tudni róla....

Sok dolgot összehordtam itt neked, remélem nem okoztam fájdalmat... ismétlem, cserélnék veled, de nem tehetem.

# 12

És ez bizonyult a legfontosabbnak, ugye? Újabb attention whore tini lány...

Na ja, majd biztosan a Gyakoris vadidegen embereket említem meg a búcsúlevelemben..

Kib aszott nyári szünet!

# 15

De az biztos, hogy egy szülőnem nem ez lenne az első dolga, miután meghalt a gyereke.

#16-os! Voltál talán már ilyen helyzetben, azért ilyen határozott a véleményed? Ha igen, akkor sem biztos, hogy más is pont úgy reagál egy tragédia esetén, mint Te. Én sajnos eltemettem már őt, aki legfontosabb volt számomra az életben, és bizony tudom, hogy a halála napján, sőt az azt követő hetekben is teljesen irracionális módon viselkedtem. Csak azt tartottam szem előtt, hogy minden úgy legyen, ahogy az elhunyt szerette volna, még akkor is, ha annak nem sok értelme volt. Tehát bizony, ha a gyermekem ezt kívánta volna, hogy a GYIK-re írjak vadidegeneknek, akkor én azt azonnal megtettem volna. Azt meg, hogy egy haldokló mit tart fontosnak, ne tudjuk már mi jobban, hiszen mi még itt mind élünk, és valószínűleg sosem voltunk olyan állapotban, mint Ő a halála előtti utolsó napokban, órákban.

Egyébként őszinte részvétem a elhunyt kis/nagylány hozzátartozóinak, én nagyon szorítottam, hogy legyen segítség számára! Nyugodjon békében. :(

Volt egy zen mester, akit megkérdeztek, hogy mi a boldogság.

A válasza csak annyi volt:

"Nagyszólő meghal, szülő meghal, gyerek meghal."

A kérdező felháborodott: "Mit beszélsz itt nekem a halálról? Nem ezt kérdeztem."

A Mester kifejtette: "Ha a sorrend felborul, nincs boldogság."

Mélységesen osztozom az édesanya fájdalmában, remélem volt ideje sokat beszélgetni a lányával előtte,