Mit gondoltok e két szakma párosításhoz? Vagy tudtok jobbat? (részletezem, hogy gondoltam)

Ha érdekel a pszichológia, akkor bátran válaszd azt is. Miért kell összepasszolni a a két dolognak?

De ha mindenképpen hozzá való szakmát akarsz, akkor a masszőri mellé még végezd el a fizikoterápiás asszisztensit. Ha érdekel. Sok kórházban egy és ugyanazon helyen csinálják, a rehabilitációs részlegen.

Üdv: Egy gyógy-és sportmasszőr

Magánpraxisa pszichológusnak is lehet.

Viszont a magánrendelést nem érdemes azonnal elkezdeni, inkább érdemes sok-sok helyen gyakorlati tapasztalatokat gyűjtened, pár évig, az egyetem elvégzése után.

Az egyetem elvégzésétől még nem lesz azonnal profi gyakorlati tudásod, de szerintem ezt te is gondolhatod.

Egyáltalán nem az a lényeg, mi illik a pszichológiához és mi nem. Bármilyen OKJ-s képzés jó, amihez neked kedved van!

A pszichológus ugye halálesetek átbeszélésével is szokott foglalkozni, ami nem kis lelki megterhelés a szakember számára sem.

A pszichológus nagyon sok fóbiával is találkozik, pl. tűfóbia, kórházfóbia és a pszichológus feladatai között van pl. a beteg támogatása, deszenzitizálása (hozzászoktatja a tűhöz, kórházhoz a klienst), sajnálat nélkül.

A pszichológus nagyon sok lelki és testi fájdalommal is találkozik, gyerekekkel és felnőttekkel is dolgozik, utolsó stádiumban lévővel is fogsz találkozni, szenvedőkkel, igen beteg emberekkel, de tudd, ez a mostani sajnálatod nem maradhat meg, mert akkor nem tudsz jó segítő lenni. Vagy odafigyelsz, támogatod, megérted, segíted a klienst vagy ha sajnálatot is érzel és akár kimutatod, akár nem, szakmai hibába fogsz beleesni és a kliens sem fogja jobban érezni magát.

Azt írod, sok minden érdekel. Azt tanácsolom, az iskolaválasztásig menj el jó pár helyre, tölts el egy-két napot (több helyen megengedik ezt) vagy a neten keress olyan embereket, akik X helyen tevékenykednek, ami téged érdekel és beszélgess velük.

Most nyáron is elmehetsz pl. segédápolónak kórházba, mert a kórházi munka igen jól megalapozhatja az egyetemi tudásodat és ráadásul beteg emberekkel, betegségekkel, pszichés fájdalmakkal is fogsz találkozni, amik vagy eltántorítanak vagy megerősíthetnek téged a pszichológusi pályán.

Elméletben tudni, vagy pár barátnői beszélgetésekből eldönteni, vagy egy-két kórházi tapasztalatból / látogatásból következtetéseket levonni, hogy jó mentális segítő lehetsz, egyáltalán nem ugyanaz, mint beteg emberek lelki gondjaiban, folyamatosan, kreatívan segíteni és kórházi tapasztalatokat szerezni.

Egyébként egyesével is átnézheted az OKJ-s szakmákat és ami tetszik, mint azt írtam, keress itt / máshol olyan embereket, akik konkrétan arról beszélgetnének veled.

Sok sikert, akármiben is döntesz.

Értem én, de akkor is fogsz találkozni sokféle halál-esettel, mert a hozzátartozó "eszétvesztve" rohangálhat a folyosón, mert éppen akkor halt meg a gyereke, a magzata, az édesanyja, akárkije vagy akkor hoztak be a mentők egy anyát égési sérüléssel, de a gyerekei a lakásban haltak meg és a férje is.

Aztán kirendelnek utolsó stádiumban lévőhöz, akit megszeretsz, majd rövid időn belül meghal, akár a te kezed között. Nekem is volt már ilyen és nem egyszer, de a kollégáimnak is

Sok területe van a pszichológiának, ez igaz. De neked az összes területet kell majd ismerned valamennyire a szakosodásod előtt és vizsgázni is kell belőlük, ill. gyakorlatra nemcsak egy helyre kell majd menned.

Iskolapszichológus is közvetett úton sok halálesettel találkozik...mert meghalt a gyerek hozzátartozója és beszélgetned kell a gyerekkel vagy a szüleivel erről.

Önkéntes ápolónak bármikor elmehetsz, csak az ápolási igazgatóval kell beszélni a feltételekről, lehetőségeidről.

19 évesen természetesen van lehetőséged lelkileg erősödni, de még 90 évesen is.

Ha elhatározod, hogy jó pszichológus szakember szeretnél lenni, akkor bizony át kell tudni alakítani a kellemetlenségeidet, félelmeidet, rossz érzéseidet, halállal -, vérrel-, tűvel stb. való kapcsolatodat és erre képes is lehetsz, ha ezt a hivatást választod, mert az iskolában megtanulhatod ezeket kezelni. Azért írtam feltételes módban, mert nem egy pszichológus hallgató esett már ki az egyetemről, mert nem volt képes átalakítani a saját félelmét, fóbiáját, kényszerét, mást. Ezt csak azért írtam le, mert muszáj leszel önfejleszteni, átalakítanod a nézőpontodat pl. a halállal, elvesztéssel kapcsolatosan, mert ezek nélkül nem fogsz tudni hatékony segítővé válni.

Viszont megtanulhatod a suliban a saját problémáid megváltoztatását, hatékony átalakítását és ez is alapja annak, hogy jó segítővé válj.

Látom, egyelőre nem sikerült jól és teljesen értelmezned az írásomat. Ez egyáltalán nem gond.

De amit utoljára írtál és én is beszéltem neked erről korábban, az egyetem úgyis egy nagy önismeret-fejlesztő időszak is lesz és akkor már fogod tudni jobban értelmezni a válaszaimat, méghozzá egy másik szemszögből nézve és nem arról, amiket válaszoltál.

Sok sikert mindenhez.