Az autizmus kiderülhet felnőttkorban is?

26 éves vagyok. Már jó pár éve olvastam először autistákról, de már akkor észrevettem, hogy egy csomó dolog, ami jellemző rájuk, rám is jellemző. Nem olyan nagyon erősen, de ott vannak. Nagyon visszahúzódó vagyok, nem szívesen ismerkedek új emberekkel, és sokáig csak felszínesen tudok beszélgetni velük. Évekig tart, mire valakit a bizalmamba fogadok, viszont akkor meg már nehezen szakadok el az illetőtől. Nagyon durván jó a memóriám, szóról szóra meg tudok jegyezni szövegeket 1-2 hallás vagy olvasás után. Nem szeretek az emberek szemébe nézni, azt se szeretem, amikor megszólítanak, jobban szeretek én beszélgetést kezdeményezni, de csak ha muszáj beszélgetni. Gyűlölöm a változásokat, nagyon nehezen szokok be új helyre. Ha a napi rutinom vagy a terveim felborulnak, teljesen kétségbeesem, hogy mi lesz velem, és szerintem abnormálisan sokáig tart, mire sikerül kialakítanom egy B tervet. Párkapcsolatom volt már, de utoljára kb. 7 éve. Nem mondom, hogy nem hiányzik, de ismerkedni kéne hozzá, és utálok ismerkedni, úgyhogy inkább nem is érdekel az egész.

Viszont pl. az arcmimikát értem, normális hangsúllyal beszélek, és tudom értelmezni az átvitt értelmű kifejezéseket is. Lehetséges, hogy valamilyen mértékben autista vagyok, és a szüleim nem vették észre gyerekkoromban?