Akiknek felnőttkorban elmúlt a dadogásuk, hogyan múlt el?

szia!

Nekem az ok homályos, de 4 éves koromtól dadogtam. Nálam felmerült más is, mivel ügyetlen voltam, mozgáskoordinációs és egyensúlyzavaraim voltak/vannak, valamint beilleszkedési és egyéb problémák is.

A gyógypedagógus/logopédus szerint sérült az agyam születéskor (vákuumos szülés volt), anyukám szerint semmi bajom...ezért nem vitt sehova fejlesztésre, csak a logopédushoz, aki azt mondta, hogy sosem fog javulni a súlyos dadogásom, és nem javasolt rendes általános iskolába.

Ezzel szemben anyukám nem törődött vele, beíratott az egyik legnehezebb általános iskolába a városban. És láss csodát, semmi baj nem volt, egyedül a tesi nem ment, meg a rajz, technika.

A dadogás talán a kamaszkoromtól kezdett számottevően javulni. Azóta főiskolát végeztem, tanár szakon, ma már szinte egyáltalán nem jön elő.

Amúgy ez a "spontán gyógyulás" lányoknál jellemző, fiúknál sajnos gyakran maradandó a dolog.

Azért írtam le mindent, hogy lásd, komplexebb dologból is ki lehet jönni jól. Ráadásul nekem mint kiderült, a jobb/balkezesség sem alakult ki rendesen, kétkezes maradtam. Ez is közrejátszhatott a dolgokban...

De alapvetően ma már semmi nem látszik, egyedül az lehet furcsa külső szemlélőnek, hogy valamit a jobb kezemmel csinálok, valamit meg a ballal, valamit meg nem tudok, és kész.

Sajnos módszert nem tudok ajánlani, nekem folyamatosan javult. Most 33 éves vagyok, 99%-ban eltűnt.