A védőnő megalázott, mit tegyek? 16/F

Köszönöm szépen a sok biztató választ :)

Ma szerencsére nem volt semmi, a bunkó gyerek próbálkozott egy beszólással, hogy ,,nézzétek megjött a zsírsertés", de kivágtam magamat a dologból és szerencsére megint sokan mellém álltak.

Ennek ellenére nem tudom kiverni a fejemből a pillanatot, amikor ezeket a szavakat mondta a védőnő. A legrosszabbul az esett, hogy úgy nézett rám, amikor ott álltam, mint egy darab sz@rra. Visszahúzódónak visszahúzódó vagyok és nehezebben viselem a változásokat (Székesfehérvárról költöztünk Sopronba, közel 200 km-re vagyok a rokonaimtól,barátaimtól), de nem értem, hogy miért nem szóltam vissza semmit. Annyira leblokkoltam, mert annak ellenére, hogy tudom magamról, hogy kövér vagyok ez általában nem szokott előtérbe kerülni, mert próbálok a súlyomnak megfelelőnek öltözni és egyáltalán nem vagyok igénytelen. Az a szerencsém,hogy egy aránylag normális osztályba kerültem, próbálok barátkozni és igazából a bunkó srácon kívül, vagy kedvelnek vagy semlegesek velem.

Viszont ez a védőnő nagyon meglepett, természetesen Fehérváron is szóltak, hogy kezdjek el sportolni és egészségesen táplálkozni, de sokkal normálisabban közölték és tiszteltek minket annyira, hogy egyesével mentünk be és elég volt a pólót levenni.

#8 Egyre gyakrabban gondolok mostanában erre, hogy ezen változtatni kellene, mert jól kijövök a lányokkal is, de ha szeretnék valamit tőlük nem ártana lefogynom és izmosodnom is. Ráadásul az egészségem miatt is nagyon fontos, mert lehet, hogy egy-két év múlva már nem lesz normális például a vérnyomásom. Jogos a kérdés, ha ennyire tisztába vagyok ezzel, akkor miért nem lépek. Sajnos sport szempontjából eszméletlen lusta vagyok és mellette rengeteg kalóriát is viszek be. Egy péntekem úgy nézett ki Fehérváron, hogy a suliban megreggeliztem 3 szendvicsét (barna zsemle sonkával vagy szalámival és paprikával) megebédeltem a menzán ami éppen volt (leves és második) otthon meg megettem hozzá kettő kisebb mirelit pizzát és utána kentem még magamnak pár sertészsíros kenyeret (sajnos ezt is nagyon szeretem) és éjfél-egy óra körül még ha éhes voltam, akkor pattogtattam magamnak még kukoricát vagy ettem fagylaltot.

Próbálok most már azért nem ilyen ,,disznó" életmódot folytatni, mert így leírva eszméletlen nagy adag (és természetesen amúgy is, csak így jóval szembe tűnőbb), amióta elköltöztünk próbálom azt a taktikát alkalmazni, hogy leírom amit megeszek, hátha így jobban féken tartom tudom tartani magamat, de így is elő fordul, hogy zabálok...

Ha másra nem, úgy érzem jó volt a védőnő, hogy jobban elhatározzam, hogy én leszeretnék fogyni. Szerintetek érdemes lenne elmenni holnap az orvossal beszélni erről, hogy pontosan mit csinálja, ha legalább 20 kiló feleslegem van? Értem azalatt, hogy mit szabad sportolni, mit egyek stb. Talán az ő jelenlétébe a védőnő is visszafogná magát, legalábbis akkor, ha normális az orvos.

Bocsánat a regényért, nagyon szépen köszönöm annak, aki elolvassa :)