Hogyan dolgoznátok fel ha kiderülne, hogy epilepsziátok van?

Én 21 éves vagyok, 13 éves koromban derült ki.

Nekem még most is nagyon nehéz, hogy egy tisztelet kortyot sem ihatok, és 21 évesen semmilyen alkoholt sem kóstoltam, nem hogy egyszer berúgtam volna.

Eleinte voltak rohamaim, kellemetlen volt, de a környezetemnek sokkal kellemetlenebb. Édesanyám kergetődik tőle az őrületbe.

Szerencsére nem volt sok rohamom, úgyhogy jó helyzetbe vagyok. Többnyire eltitkolom, amikor lehet, különben nem találnék munkát.

Amúgy együtt lehet élni vele, csak ne kövesd el az én hibámat:

Nem szeretem szedni a gyógyszert, egyáltalán semmilyet, ezt meg különösen nem, hát amikor 2 éve rohammentes voltam, sokszor nem vettem be, kidobtam. 2 hónap hiányzott a 3 év rohammentességhez, már terveztem a jogsit, és rohamom lett.

Amúgy lány vagyok.

Szia!

Igaz már rég tetted fel a kérdést,de azért leírom a mi történetünket. Húgom (29) gyönyörű életet élt, van egy 4 éves kislánya.Szakácsként dolgozott egy étteremben. Egyik nap hirtelen elbambúlt,majd összesett. Rögtön hívták a munkatársai a párját,aki elvitte kórházba.Kiderült,hogy epilepszia. Gyógyszer szedése mellett NAPI rohamai voltak. A munkahelyét elvesztette. Egy évig ment ez így,majd csak rosszabb lett. Orvostól-orvoshoz jártak. Az anyagi veszteségről nem beszélek,mert nem is az a legfontosabb,hanem,hogy a fél életét elevsztette.Szóval egy év után nagyobb rohamai lettek,nem "csak" "simán" elájult hanem rángatozott is. Napi 11 gyógyszert szed,és ugyan úgy vannak rohama (2 naponta,de kiszámíthatatlan). Nem tudnak sehova sem menni nyaralni vagy ilyesmi. Az állásáról végleg lemondhatott,még soha többé nem lehet szakács. Szóval azt hiszem ez a rosszabb véglet. És ott a 4 éves kislánya...Többé nem is szülhet,pedig annak idején nagyon akartak még gyereket. Sajnos a rosszabbnál is van rosszabb...

36N