Dolgoznátok külföldön éveket egyedül (orvsosok, mérnökök) a jó fizetésért, vállalva, hogy jó eséllyel évekig magányosak maradtok?

Én éppen ezt teszem. Svájcban élek, nincsenek nyelvi problémáim, az ismerkedés pedig pont ugyanúgy zajlik, mint Budapesten. A kutyámmal nem tudok anélkül sétálni a parkban, hogy egy másik kutyással szóba ne elegyednénk, esténként a szórakozóhelyeken ugyanúgy megy a társkeresés-udvarlás, ezenkívül még egyszerűbb dokgom van, amikor "idegenként" tanácsot kérek valakitől.

Egyelőre 5 évre kaptam engedélyt, amiből 2 telt le, de már most tervezem, hogy utána újabb 5 évre meghosszabbíttatom. Ha egyszer itt élsz többé nem vágyódsz haza, ebben biztos lehetsz. Annyival szebb, tisztább, kulturáltabb, élhetőbb minden, olyan hamar kialakul a baráti köröd, hogy pár hónap után rájössz: itt vagy otthon..

Én csak pár hónapot tartózkodtam a közelmúltban külföldön, de azt kell hogy mondjam, szerintem is simán ki lehet alakítani új kapcsolatokat. Én a néhány hónap alatt megismerkedtem étteremben pincérrel, buszon sofőrrel, szórakozóhelyen más srácokkal és lányokkal, akikkel utána összejártunk. Ha az ember kellőképpen nyitott, akkor megy ez külföldön is, akár párt is találhat magának bárki.

Én nőként, illetve mérnök tanoncként nem tervezem különösebben, hogy külföldön kezdem a pályámat, de ha itthon nem találok munkát, avagy csak olyat, amit nem ítélek megfelelőnek, akkor nem fog visszatartani az, hogy kint nem vár senki, majd kialakítom a kis életemet. (A nem megfelelő alatt itt értek pl egy 100 ezres fizetést... nem azért tanulok 20 évig, hogy utána közalkalmazotti 100-120 ezres fizuval szúrják ki a szememet és ilyen szempontból az orvos palántákat meg de pláne megértem.)