A kövér emberek miért mondják azt, hogy ők a genetikájuk miatt kövérek, meg amúgy is hormonzavarosak?

IR, pajzsmirigy-alulműködés, pcos

Mégse vagyok kövér. Csak kifogásnak használják.

Sokan ezzel takaróznak.

Az egyik eset, amiről sok általánosat nem lehet írni, ha valaki tényleg beteg. Van közte olyan típusú betegség, amin lehet segíteni pl hormonkezeléssel, ahogy előttem írták, de vannak más típusú betegségek is. Ők nem tehetnek róla.

A gyakoribb, amikor ezt csak kifogásnak használják a lusta, igénytelen emberek. Az én családomban is hajlamos mindenki a hízásra, míg pl a legjobb barátnőm kanállal eszi üvegből a nutellát, tábla csokikat nyom be együltő helyében és mekibe is jár, mégsem hízik (pedig nem is edz). Ha ugyanezt csinálnám, 120 kiló lennék.

Én ezzel szemben más típus vagyok. Voltam 75 kiló is a 165 centimhez, de elegem lett. Vért izzadva, heti 4-5 edzéssel és egészséges kajákkal lefogytam 62 kilóra 4,5 hónap alatt. További 10 kiló a cél. Az a baj, hogy a legtöbben nem ismerik be hogy tehetnek az állapotukról, inkább a génekre fogják, és megeszik azt a pizzát.

Testvérem endokrinológián dolgozik, ő mondta, hogy 200 túlsúlyos emberből kb 1-2 van olyan, aki tényleg betegség miatt hízott el. (hormonzavar, vagy pajzsmirigy alulműködés)

Nekem nincs bajom a kövérekkel, viszont szerintem nem kéne a kövérségüket betegségre fogni, mert ezzel azoknak a megítélését rontják, akik tényleg betegség miatt híztak el.

Van olyan ismerősöm, aki túlsúlyos, lusta fogyókúrázni (saját maga mondta), így nemrég kitalálta, hogy neki betegsége van, és azért hízott el, ami persze nem igaz. Na az ilyeneket például nem tudom tolerálni.

"hogy ők a genetikájuk miatt kövérek"

Olyan van, hogy valaki genetikailag hajlamosabb a hízásra, viszont olyan nincs, hogy valaki genetikailag kövér. Aki ezt mondja, az nincs tisztában a szó jelentésével. A hízásra való hajlamosságot már gyerekkorban észre lehet venni, így ha odafigyel az étrendre az illető, nem lesz semmi baj.

Az én történetem:

Világ életemben kövér voltam. 2 évesen már 22 kiló voltam annak ellenére, hogy anyatejen kívül semmi mást nem voltam hajlandó a számba venni még erőszakra sem. Nyilván ez az évek során egyre csak megsokszorozódott, pedig nem voltak nálunk nagy zabálások, és mindenki sovány a családban, kivéve három főt, akiknek zabálásból áll az élet, de az ő táplálkozásuk abszolút nem befolyásolta az enyémet (anyukám testvéréről, annak feleségéről és gyerekéről van szó). Soha nem gyanakodott az orvos, pedig más tüneteket is produkáltam. A tiniéveim az egészséges táplálkozással, eredménytelen fogyókúrák sorozatával és egy csomó kesergéssel telt. Anyu mindig mondogatta, hogy nem lesz ez így jó, de nem tettünk semmit. 20 éves koromra 100 kiló lettem a 172 centimhez, ott telt be a pohár, nagyon megrémültem, kiakadtam, depressziós és pokolian dühös lettem. Elszántam magam egy teljeskörű kivizsgálásra, ami endokrinológiai vizsgálattal zárult. Hormonzavar, pajzsmirigy-alulműködés... Pár kör vérvétel, egyéb vizsgálatok után sikerült beállítani az én szervezetem számára megfelelő gyógyszert. Ez fél éve volt, azóta NEGYVEN! kilótól szabadultam meg, és még mindig megy lefelé. Nem táplálkozom máshogy, hiszen már előtte is teljesen helyesen, a háziorvosom segítségével összeállított étrend alapján étkeztem, nem is mozgok többet, egyértelmű, hogy ez volt a ludas. 50-55 kilónál szeretnék majd megállni.

Nem mind túlsúlyos ember egészségügyi problémák miatt az, rengetegen takaróznak ezzel, de NAGYON SOKAN vannak, akiknek valóban ilyen jellegű dolog áll a háttérben.

20l