Csak szerintem rossz hogy ennyi arab meg afrikai meg mit tudom én milyen gyerekorvos van?
Értem a felvetésed, de szerintem nem baj, hadd szokja a gyerek, hogy nem csak fehérek és magyarok vannak a világon.
A norvégoknak meg valószínűleg az a bajuk, hogy már minden dokijuk magyar :D
1. Még nem talákoztam olyan gyerekorvossal (sem európia tipusúval, sem egyébbel), aki nem tud magyarul beszélni rendesen.
2. Egy normálisan nevelt gyerek nem fél az orvostól, akármilyen a börszíne.
3. Ha te ilyen elöítétlesen állsz a dologhoz, akkor ne csodálkozz, ha a gyereked is ezt teszi - TÖLED tanulja a rosszat!!!!
Összefoglalva, NEM, NEM JOGOS a kérdésfeltevésed!!!!
@12:55
Ezt komolyan mondod?
Afrikában azért tök más a helyzet. Ott ahol fűszoknyába járva víz gáz áram nélkül, a szarból össze tapasztott viskójukba élik az életüket. Azok szerint örülnek hogy ott egy fehér orvos aki segítséget nyújt a nyavajájukra. Bár szó szó, ott is vannak akik inkább elmennek a "boszorkánydoktorhoz".
Egyrészt mint azt leírták már, sosem találkoztam olyan afrikai gyerekorvossal aki ne beszélt volna perfekt magyarul, másrészt cserébe rengeteg olyannal találkoztam aki pályakezdő, más országból érkezettként ezerszer jobban végezte a dolgát mint az itthoni, megkeseredett, nyugdíj előtt álló gyerekorvosok. Arról nem is beszélve hogy a többségük perfekt beszél angolul is, ergo a szakirodalmat is ezerszer jobban átlátják.
Egy gyerek pedig nem lesz bizalmatlan vele csak azért mert más a bőrszíne, ha az idióta szülei bele nem nevelik. Ha pedig igen, el lehet neki magyarázni a saját szintjén hogy ő máshonnan származik. Egyébként úgy adod elő az egészet mintha egy gyereknek életre szóló traumát okozna hogy színesbőrű orvos elé kerül.
Nem, szerintem nem jogos. Semmi baj egy idegen orvossal, ha jól látja el a feladatát.
12 éves lehettem, amikor kórházba kerültem, ahol volt egy afrikai sebészorvos. A gyerekek a kórházban imádták, ha csak megjelent a folyosón mindenki kiszaladt elé és a kezébe-lábába csimpaszkodtak. Esténként, ha ügyeletben volt, beült a kórterembe hozzánk és történeteket mesélt a hazájáról és a családjáról. Akcentussal beszélt, amire sokszor rá is játszott és mi ezt persze nagyon viccesnek találtuk.
Ez 30 évvel ezelőtt volt, amikor még nem létezett internet, afro-amerikaiakat még a tv-ben is ritkán lehetett látni, nem ismertünk más színes bőrű embert és mégsem félt senki tőle.
Tudod, amit leírtál nem a gyerekek félelme, hanem a tiéd. A gyerekek sokkal nyitottabbak és elfogadóbbak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!