A paromnak van egy aspergeres nagylanya. Nem elunk egyutt, mert felek tole. Azt irjak nem kell, de minden gesztusaban erzem a hajlamot. Tapasztalatotok?
Ez és hasonló mentális betegségek annyira nehezen behatárolhatóak...Ezt diagnosztizálták nála. Bár szerintem esetében több dolog is keveredik. Gyakran lehet olvasni, hogy szexuális és más jellegű torzulásokkal is együtt jár ez a betegség. Én azt látom, hogy nincs tisztában az alapvető emberi normákkal. Tudja, mert elmondjuk, de nem érzi legbelül, h mi helyes vagy mi helytelen. Tudnék ezer példát arra, hogy mivel ijesztett meg. Láttam már hörögve dühöngeni, ököllel ütni a falat stb.
Csak azt nem tudom, hogy ezek csak erőfitogtatások e, tudatos megfélemlítés (mert hát nyilván az "újanyu" nem túl szimpatikus karakter) vagy fajulhat e tettlegességig. Én azt látom, hogy nem tiszta a tekintete és azt érzem, hogy képes lenne ártani..
Azok alapján amit a neten olvasni lehet, inkább visszahúzódóak, talán kicsit frusztráltak inkább áldozatok. Ö viszont belemegy más ember aurájába, és bárkinek elkezd beszélni az utcán. Egyértelműen fitogtatja a testi fölényét(kb 80kg), és nem fél vagy tartózkodik másoktól. Teljesen ego, nulla empatikus képesség...
Ha mindenki azt mondja, hogy az aspergeresektől nem kell félni, akkor ez a kislány félre van diagnosztizálva. Ő félelmetes.
válasza:Az asperger az autizmus "rokona". Vagyis valóban nem tudja, mi helyes és helytelen a mi normáink szerint, és képtelen empatikusan, a más emberek érzéseit felismerve viselkedni.
Jelen állapotában értem, hogy félsz. Nem is írom, hogy nem kéne így érezned, de azt írom, hogy ha felnőtt vagy, akkor meg kell tanulnod, hogy a félelmen kívül hogyan tudsz reagálni, illetve hogyan tudod leszerelni.
Meg kéne próbálnod megszerezni és elolvasni a következő könyvet:
Donna Williams: Léttelenül
Egy autista nő naplója
És továbbra is mondom, hogy ha valaha szeretnél a pároddal családként működni, akkor kérjetek szakértő segítséget!
Igen felnőtt.
Sőt egy kisebb gyermek szülője.
Hidd el, nincs az a terapeuta, aki meg tudna arról győzni, hogy ezt a gyerekeinket összeeresszem.
Azért is tettem fel itt a kérdést és próbálok személyes tapasztalatokat is meghallgatni, mert az a gyanúm, hogy ezzel a lányzóval több gond is van. Sztem nincs a társadalomban helye. Hozzáteszem ezt nem az én tisztem eldönteni, csak próbálnám megérteni a helyzetet. Megtudni más is tapasztalt e hasonlót..és addig is távol tartani a saját gyermekemet és magamat.
válasza:"Sztem nincs a társadalomban helye. "
Elég szomorú, hogy magad is szülőként képes vagy ilyet leírni a párod gyermekéről. Ha ti, mint felnőttek nem vagytok hajlandóak elindulni a probléma megoldása felé, akkor sok jót nem jósolok. Már csak az a kérdés, mit vártok így a kapcsolatotoktól?
Tudod mi a furcsa? Tényleg nem érzi át más érzéseit, nincs empátia. A megfélemlítés viszont tudatos a részéről. Tudja, h bizonyos megnyilvánulásai milyen érzést váltanak ki belőlem...Mégiscsak ismeri tettei következményeit. Éppen csak arról van szó, h ez neki még belefér.
Nagyon összetett ez a betegség
válasza:"Tényleg nem érzi át más érzéseit, nincs empátia. A megfélemlítés viszont tudatos a részéről. Tudja, h bizonyos megnyilvánulásai milyen érzést váltanak ki belőlem."
Nem! Nem tudja, milyen érzést vált ki. Azt tudja, hogy milyen REAKCIÓT vált ki belőled: praktikusan, hogy ilyenkor elmész és békén hagyod őket. És ez a két dolog egészen más! Csúnyán megfogalmazva ebből a szempontból úgy működik, mint egy okos állat: felismeri az összefüggést a tette és a számára pozitív következmény közt, de ennek semmi köze az érzelmeidhez vagy annak ismeretéhez.
Nem tudom végigolvastál e mindent. Tegyük fel, te megérted ezt a nagylányt( de jelzem nem egy kezelhető, gyógyítható állapotról beszélünk. Ez elmezavar-gyógyszerekkel tompíthatóak a tünetei esetleg). együtt jártok családterapeutához. Tudod is kezelni a felmerülő konfliktusokat. Nem hergeled stb. (nálunk egyébként ez van)
Te mernéd ezt a kislányt egy szobában hagyni a te 7-8 éves egészséges gyermekeddel akár 10 percre is míg kimész a postáért???
Tényleg nem tudom úgy átérezni ezt a helyzetet mintha a saját gyerekemről lenne szó. De! Nem is mondok ilyesmit a páromnak. Ha ő tud élni a kislányával, az az ő döntése. Megértem. Én is ezt tenném valószínűleg. De szerinted az egészséges lenne? Ők ketten még 40 évig? Muszáj feláldoznia magát? Hidd el a kislány nem való a társadalomba. Nem képes beilleszkedni. Ez nem személyes a részemről, hanem ténymegállapítás, amit teljesen joggal mondhatod, hogy könnyen teszek, hiszen nem a saját gyermekem a tét. Viszont ugye megérted, hogy érintett is, hiszen a saját gyerekem az első..Az én, illetve a párom érzelmei (amik egyébként kölcsönösen nagyon erősek) másodlagosak.
válasza:Te elkuldenéd a sajat gyerekedet? Valoszínűleg nem. Akkor a párod miért kuldene el a sajátját?
Ha így érzel, akkor legyél annyira nagyvonalú, hogy nem állítod a párodat választás elé, csak szakítasz vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!