Mi a baj velem?

Sziasztok!

16 éves vagyok.Látszólag átlagos, normális életem van. A környezetemmel egészen jól elhitetem hogy minden rendben van és jól érzem magam, de nem ez az igazság. 2014. áprilisában kezdődött nagyobb vonalakban kibontakozni ez a dolog. Kövérnek és szerethetetlennek tartottam magamat (a mai napig nem változott) ezért úgy gondoltam fogyni szeretnék. Nem volt semmi drasztikus. Az azelőtti "étrendemhez" képest a cukor és a lisztes péksütik, tészták visszaszorítása elég volt ahhoz hogy beinduljon a fogyás. Meg is lett az eredménye. Egy hónap múlva a szülinapomon már kifejezetten csinosnak éreztem magam és roppant büszke is voltam. Mégis motoszkált bennem valami furcsa érzés miközben a tortámat ettem de nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Ahogy elkezdődőtt a nyár még egy picit fogytam és csodásan éreztem magam. A reggeliket gyakran kihagytam vagy egyszerűen egy kávéval letudtam az egészet. Aztán elkezdődött a nyári gyakorlat. Igazán csinos akartam lenni mert egy kiszemelt fiú is ott volt és jó benyimást szerettem volna kelteni valamint így próbáltam elhessegetni a gondolatot hogy van ott egy idegen (viszonylag duci, nem tudom ez fontos-e) lány akivel úgy tűnt tetszenek egymásnak. Úgy gondolom komoenzálni akartam (akarok?). Ha nem lehetek én az érdekes, kedves, bájos akkor én leszek a vékony. A gyakorlaton volt hogy tulajdonképpen koplaltam és az egész napi bevitelem kimerült egy doboz energiaitalban. Vége lett a gyakorlatnak viszont ekkor diákmunkásként dolgozni kezdtem. Napi 8 óra fizikai munka. Nem voltam hajlandó nem diétás ételt enni, ha viszont mégis csak ilyenre volt lehetőség akkor konkrétan kisebb hisztirohamot kaptam. Bevallom étkezéseket sumákoltam el és a munka utáni időszakban napokig csak ágyban feküdtem erőtlenül. Ekkor nyomhattam 50kg-ot a magam 172 centijéhez. Készültek akkor képek rólam és hirtelen borzasztó soványnak láttam magam. A melleim teljesen eltűntek és ez megijesztett. Hirtelen elkezdtem enni. Buktát, csokit, tésztát stb. De ez nem tartott tovább 1-2 hétnél ismét kevés ételen éltem. Napközben receptoldalakon lévő süteményekre csorgattam a nyálam és arra gondoltam hogy ilyeneket fogok enni sulikezdéskor. Borzasztó nagy önkontrollom volt. Aztán szeptember lett..és robbant a bomba.A barátnőm megjegyezte hogy már nem tetszenek neki a lábaim, mert túl vékonyak. Repülni tudtam volna örömömben de nagyon ideges voltam a suli miatt és igazából kiéhezett(!) is. 1 egész hónapon keresztül kekszek, sütik, csoki. Minden efyes nap egy hónapig. Az eredmény a combomon és a hasamon látszott. 56 kilót nyomtam és borzasztóan kövérnek és otrombának láttam magam. Hát újra diétába és sportba kezdtem de a nyári súlyomat már sehogyan sem tudtam visszaszerezni. Most ott tartok hogy mindrn egyes kalóriától félek, rettegek a tiltott kajáktól, addig sportolok amíg már rosszul leszek, kihagyok egy-egy étkezést vagy akár egy egész napot, az xxl-es ruhákat nézem pedig tudom hogy kisebb vagyok de nem bírom belátni, sírok a látványtól fürdés közben, vagdosni kezdtem magamat a depresszióm leküzdésére, újabban pedig hashajtó teát is használok és néha hánytatom is magam. Kilátástalannak látom a helyzetet és úgy érzem ez fog a sírba vinni. Ez a dolig hazuggá és csalóvá tett. Szuicid gondolataim is vannak. Azt érzem csak teher vagyok a barátaim és a családom számára és jobb lenne nekik nélkülem. Egy megoldandó problémának érzem magam. Semmi emberi értékem sincs.

Hol a kiút?