Most mi a helyzet a fűvel?

A kannabiszt kipróbálók közül kb. annyian lesznek napi fogyasztók, mint amennyien az alkoholt kipóbálók közül alkoholisták.

Nem igaz, hogy mindenki napi szintű fogyasztó lesz.

"Saját tapasztalatból mondom"

Még szerencse, hogy a te tapasztalatod a legreprezentatívabb.

Az én tapasztalatom 2,5 év / korban 30-33 között / napi, többszöri használat után a következő:

Előtte:

Egy tipikus kapaszkodó voltam...kapaszkodtam mindenért, a nőkért, a pénzért, a sikerért, a barátokért...mindenért.

Fel szettem pár kilót, 107 kg lettem, gyógyszerek, magas-vérnyomás, gyógyszerek, komoly asztmám volt, poliallergiám volt ami azt jelenti, hogy szinte mindenre allergiás voltam...

Szerettem inni, sokat dohányoztam...idegeskedtem, izgultam és persze mindenért hisztiztem. Nem mondanám, hogy agresszív lettem volna...ezek szimpla hisztik voltak..

A kocsijaimban általában a duda ment tönkre mindig, mert az folyamatosan volt használva...sokszor kötekedtem, mindig ellenkeztem, megmondtam a véleményem..persze mindig úgy, hogy azzal sértsem, alázzam a másikat ami egyszerűen azért volt mert mindenkit lenéztem és miközben magamat félistennek láttam addig mások legapróbb hibáit is mindig kifiguráztam...

Mivel lehengerlő voltam ezért önvédelemből komfortos környezetet választottam magamnak..így visszajelzések hiányában zuhantam a szakadékban, mindezt úgy, hogy magamra voltam a legbüszkébb a világon.

Mivel mindig mindent jobban tudtam másoknál ezért viszonylag gyorsan elcsesztem az örökségünket és egy "tanyára" kellett elköltöznünk a családdal, csomó végzettség meg üzlet után éjjeli őrként fagyoskodtam a szabadban, hogy azért megéljünk... ha volt lehetőségem, akár hetente többször is ittam, ilyenkor még durvább és makacsabb voltam...elhíztam, kihullott pár fogam...nem sorolom tovább....

Majd egy jó ötletem által tudtam egy kis egzisztenciát csiholni...

Aztán egyszer csak jött a zöldike és utána:

- Otthon maradtam, esténként egyedül, csendben sokat gondolkozhattam.

- Csomó izgalmas és új gondolat jött, rájöttem a régi hibáimra és egyre tisztábban láttam önmagamat.

- Először persze csak esténként csináltam...sokáig, majdnem 1 évig szinte senki sem tudott róla..minden ment a maga módján.

- Rendbe raktam lelkileg önmagam, rátaláltam Istenre és rengeteget fejlődtem szociálisan, nem kötekedtem, meghallgattam az embereket,

- A legnagyobb ajándék a kapcsolatfüggések, a megfelelési kényszerek és a beteges énkép elvesztése volt.

- Megértettem, hogy minden amiért haragudhatok az maximum én vagyok, az én döntéseim...az én kapzsiságom, bunkósságom, lazaságom, tudatlanságom.....stb oka

- Egyre kevesebbet mutogattam ki a világra, no persze nem lettem hirtelen buddhista pacifista de szép lassan a dühöngés átváltozott megértéssé.

- Szó szerint elcsendesedtem és mire észbe kaptam naponta 2-3 alkalommal csináltam...

- Észrevétlenül váltam dekoncentrálttá és szépen lassan kialakult bennem valamiféle paranoia és depresszió. / Ami egyébként simán abból indult, hogy az emberek vélhetően megbélyegeznének ezért ha rájönnének.../

-A vállalkozásomat hagytam, hogy szép tépjék a szereplők, nem érdekelt mi lesz vele, Sokat olvastam, tanfolyamokra jártam, tiszta új életet szerettem volna.../ itt jegyezném meg, hogy ilyenkor kényelmesen 1 éjszaka 1 vastag könyv aránnyal lehet olvasni... az ötletek, a gondolatok , minden csak repked előtted és ha okos vagy akkor feljegyzed és később tovább gondolod őket...persze dobhatod a kukába is ahogy általában mind csináljuk az elején.../ a rövid távú memóriát nem megöli de rendesen blokkolja ugyanis /

- Persze a konformizmus nem üzleti előny, tehát újra tönkre mentem, kellett vagy fél év mire szembe mertem a lúzer önmagammal nézni...

- Eljutottam odáig, hogy már szinte nem is használt, hiába toltam, a világot betekerhettem volna, persze ha kihagytam a !fél! napot akkor újra volt valami... de ez egyre macerásabbá tette a dolgot.

- Most igyekszem nem csinálni, max. esténként és tényleg lightba, egyre több a tiszta perceim.

- Tisztán általában feszült vagyok de kontrollálhatóan, a dekoncentráltság nagyon zavaró de a tanfolyamokon tanult technikákkal, ötletekkel kordában tudom tartani magam.

- Leszoktam a cigiről majdnem 20 év után / napi bő 1 doboz cigi volt/, Nem iszom alkoholt és odafigyelek az étkezésemre...lefogytam 85-90 kg-ra,

- Ismét türelmetlen vagyok...ez elszomorít és tudatosan dolgozom rajta.

- A legfájdalmasabb, hogy szembe kellett néznem azzal, hogy mit művelt a "maradék" imidzsemmel az elmúlt 2,5 év. olyan Presztízs veszteség ez amin szerintem legalább 2,5 évig fogok dolgozni majd, de közben nem tudom nem felhozni, hogy nagyon fáj, hogy ezért ennyire megítéltek engem. De már nincs meg az a folyton felsíró igazságtalanság fájdalom ami volt a zöldike előtti 30 évben.

Belátom, elfogadom...és mivel tudom,, hogy megéri...megdolgozom a családom és a közvetlen barátaim szeretetéért / 30 éves korom előtt ezen max mérgelődtem volna és utána ezt a "csalódást" felhasználtam volna új, felületes kapcsolatok felépítéséhez.../...

Természetesen nappal, tisztán, ez nem olyan egyértelmű...pl a köröm rágásról nem tudtam még leszokni...este persze minden nyugodtabb és szebb.../

Összegezve:

- Nekem sokat adott a dolog, de mivel mentálisan nem voltam egészséges, rákaptam és most kicsit nehézkesebb ez a néhány hét...

- Szerintem ha ez a közel 3 év mással, mondjuk alkohollal történik ilyen mennyiségben, akkor engem tuti temetnek, mostanra viszont nem szedek gyógyszereket, normális a vérnyomásom, a vérképem, nem használok csak max évente 1-2 alkalommal /ha nagyon sokáig, hetekig esik az eső/ asztma spray-t / régen naponta 10-25 befújás kellett ami egyébként köztudottam marha sok/ , az allergiám szinte elmúlt... / Ez nem a zöldike "érdeme" hanem a nyugodtságnak, a stressz kizárásnak és a no alkohol, no ciginek.../

- Az elmúlt majdnem 3 év alatt elég sok használót volt szerencsém megismerni és állíthatom, hogy nem mindenki volt olyan gyenge mint én mentálisan, a legtöbb nem lett rabja ennek és max alkalomszerűen használta...ez is mutatja, hogy a dolgokat nem lehet feketén-fehéren megítélni.... továbbá el kell fogadni, hogy a mérték és az elővigyázat 2 nagyon hasznos fogalom!

A Bio -hoz nem értek, szerintem az gáz...de nem próbáltam soha.

Nem tudom mi lett volna ha ez a 3 év 14 vagy 18 esetleg 20 25 évesen lett volna... Egyszer úgy gondolom, hogy szerencse, mert az agyamat is megette volna...máskor, legtöbbször meg bánom, hogy elittam, eldühöngtem és elcseszerintettem az életem addigi részét, de lehet, hogy abban a korban nem hozta volna azokat a mentális fejlődéseket mint 30 évesen....

Ezeket soha senki nem fogja tudni megmondani senkinek...ezért inkább mindenki nyugodjon meg...ésszel, belátással és lehetőleg megértéssel éljük az életünket és ne "ezzel vagy enélkül"...

-huhhh- jól kifakadtam, jól esett :-)