Régen lehetett szerepe a hitnek a gyógyulásban?

Igen. A hit ereje (a valódi, mély hité) hegyeket tud megmozgatni.

Márai Sándornak volt egy nagyon okos, tehetséges, markáns egyéniségű nagynénje. (Az önéletírása "Ami elmúlt" címmel jelent meg.) Amikor idős korában közölték, hogy rákos, és X hete van hátra, csak annyit mondott, hogy "marhaság" vagy valami hasonlót és úgy élt tovább, mintha egészséges volna. Neki még dolga van, ő nem fog meghalni. Pár hét múlva a dokik majd' hanyattestek, mert az áttétes rák nemhogy nem terjed tovább, hanem eltűnt, mindenestől.

A hit erejére nagyon jó példa a placebók adása. Azt hiszi, hogy meggyógyul tőle, és tényleg meggyógyul, holott maga a "gyógyszer" valójában annyit sem ér, mint egy gumicukor. :)

A középkorban az orvoslás meglehetősen gyerekcipőben járt. Néha hamarabb hívtak egy javasasszonyt egy nagybeteghez, mint egy orvost. Emellett nagyon is élő hitet gyakoroltak. Ugyan, mi más marad egy embernek, kapaszkodónak, ha már minden összeomlik körülötte, mint Isten? Lásd: "Zuhanó gépen nincs ateista."

Van egy nagyon szép film (német) Vision címmel, pár évvel ezelőtt forgatták. Úgy láttam, otthon is kapható. Hildegard von Bingen életéről szól (ő Szent Hildegard). Rendkívüli nő volt, a sötét középkor kellős közepén. A füveskönyvei, a tudományos megfigyelései, a gyógyító kövekről írott munkái, a zene, amit szerzett mind-mind kincsek. Olyan tanácsai, receptjei vannak, amelyek ezer év után is megállják a helyüket.

A beteg hite ma is nagyban befolyásolja a gyógyulást (és a betegségeket is)

Ne becsüld le a gyógynövényeket, mert a mai gyógyszerek többségének is a gyógynövény az alapja.

A mai gyógyszerekre is igaz, hogy "ha nem is volt igazán hasznos csak részben" Nem beszélve a gyógyszerek mellékhatásairól (és itt nem szédülés, fejfájás és társaira gondolok, hanem máj, vese és szív károsító hatásokra)

A kereszténység pedig nem segítette sem hittel, sem mással a gyógynövényekkel való gyógyítást. Sőt! Inkább üldözték a "füvesembereket".