Mi jellemző a magyarokra? Inkább az, h minden szirszarral az orvoshoz rohannak, vagy inkább hogy úgykell oda rugdosni őket, mikor már majdnemhogy késő?

A fiatal korosztály azért rohangál orvoshoz, mert megteheti. Nem kell iskolába menni, dolgozni menni, az nem gond, mert nincsenek eltartottak (gyerekek, gondozásra szoruló idősek). A mentális problémák pedig divatosak lettek, egyszerű kamasz- és fiatalkori lelki problémákat felfújnak, kórosnak képzelnek.

A középkorúak pedig pont ezért nem mennek orvoshoz: féltik az egzisztenciájukat, ha lebetegednek elveszíthetik az állásukat, nem tudják eltartani, segíteni a gyerekeiket. Na meg, félnek attól is, hogy az orvos esetleg "talál valamit", ezért struccpolitikát folytatnak.

És fentiek következménye, hogy idős korukra minden nyavalyájuk előjön, amit középkorúan nem vizsgáltattak ki. Az idős embernek, főleg ha egyedül él már, az orvoshoz járás egy program: van ideje, ott társaságot is talál, valaki törődik vele... már nem dolgoznak, nyugdíjat kapnak, tehát az egzisztenciájuk nincs veszélyben a betegség miatt.

Ennyi.

Első vagyok.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a fiatalok, 15-30 közöttiek szeretik felfújni a dolgaikat. Pl itt is sok olyan kérdés van, ami azt feszegetni, hogy a tünetei alapján neki ilyen-olyan mentális problémája van-e? A lelki problémák és a mentális betegségek között óriási különbségek vannak ám!

Fiatal ismerőseim körében pedig van olyan, akinek a háziorvosa írt fel szorongáscsökkentőt, Frontint, meg nyugtatókat. El sem jutott a szakorvosig, tömi magába a gyógyszert, és azzal meg sem próbálkozott, hogy a stresszt mondjuk sporttal vagy valami más szabadidős tevékenységgel kezelje. Szinte büszke rá, hogy "depis".

Én, ha lehet kerülöm az orvosokat, de ha KELL, akkor megyek.

Apám (50) már nem tudom hány éve szenved valami allergiától, ami kiütésekkel jelentkezik a kezén, de totálisan tesz rá magasról...

Ez a régi mentalitás van benne, majd lesz valami...

20/N

Én nem szívesen megyek orvoshoz. Családomban sok volt a rákos, depis, szívbeteg stb. És félek velem is van valami, és ezt nem akarom megtudni. Nővérem imád orvosnál lenni, ő 21 éves:D Apukám ha bele hal se megy el... És én sem szívesen.

17L

Én is így látom.

A fiatalok egymást hergelik a mindenféle álnyavalyával, itt is érdemes körülnézni az egészség témakörben, mennyi egyszerű, szokványos problémával kétségbeesve várják a bátorítást, igazolást, hogy ez bizony egetverő, halálos baj, amivel azonnal orvosoz kell fordulni. A lányok a menzeszüket számolgatják, cseppenként mérik, az eredményeket összehasonlítják egymással, a fiúk a cm-ekkel, merevedések számával, görbületek fokával riogatják egymást és magukat, nem beszélve egy álmatlan éjszakáról, egy csámpásan növő fogról vagy épp egy pattanásról, ami rossz helyre nőtt, lehetne holnapig sorolni.

A középkorúak már mással vannak elfoglalva, család, munka leköti a figyelmüket, energiájukat, magukra már nem jut idő. Inkább elbagatelizálják a tüneteket, csak nagy bajban mennek orvoshoz.

Az idősek pedig tényleg programként kezelik az orvoshoz járást, már két nappal korábban készülnek rá, aztán üldögélés közben lehet beszélgetni a többiekkel, ki-ki elpanaszolja a saját és szomszédai betegségeit. Addig sincsenek egyedül.