Megfelelési kényszerem van és csendes, visszahúzódó vagyok. Mit tehetnék?

Sajnálom, hogy ez egy kicsit hosszú lesz, de nem tudom rövidebben kifejezni, de kérlek olvasd el!

Még alsós koromban az osztályban a lányok két "csapatra" bomlottak. Én általában mindig váltakozva voltam a csapatokkal és mindig hosszas idő után kerülhettem vissza abba a csapatba amelyikből azelőtt kiléptem. Ilyenkor a másik csapattal nagyon rosszba voltunk és mindig én voltam az, aki nem szól vissza, hanem tűri, hogy beszólogatnak neki és kinevetik. Nem emlékszem, hogy tényleg nagyon durva lett volna, de lehet hogy ettől lettem ilyen csendes és visszahúzódó.

Felsőben kb. 5.-ben az egyik vezető lány elment az iskolából és persze rengeteg dolog jobb lett. Azokkal voltam akikkel szerettem volna (4-en voltunk együtt) és mi voltunk az úgymond "menő" lányok viszont még itt is visszahúzódó voltam és csendes. Ez is zavart, hogy mindenki már így is elkönyvelt magának, hogy csendes vagyok még a tanárok is, pedig otthon nagy szám volt és imádtam beszélni. Nem értem ott miért nem?!

Aztán elkezdett tetszeni egy fiú akinek én persze nem tetszettem, vagy nem igazán tudom mi volt az oka, de akkor hogy tetsszek neki próbáltam neki megfelelni. Lehet hogy a gondjaim itt kezdődtek. Elkezdtem nagy mértékben izzadni amikor láttam és mindig mikor a közelben volt a legjobbat kihozni magamból. Már rengeteg mindent megtettem, de annak a fiúnak még mindig nem tetszettem, akármit csináltam. Azóta ha akárkinek egy kicsit is meg szeretnék felelni, vagy zavarban vagyok, vagy izgulok mindig izzadok. Általában az iskolában vagy baráti társaságban. Nem nagyon szoktam menni barátokkal sehova ezért is, mert izzadok és mert ha többen vagyunk mindig csendben vagyok. Igazából én olyan típus vagyok hogy jobban szeretem hallgatni az embereket, mint beszélni is velük. Tudat alatt, nagyon érdekel mások véleménye és ezért is gondolom, hogy nekik próbálok megfelelni mikor tudatban, egyáltalán nem érdekel, hogyha például kinevetnek mert valahol utolsó leszek mert én is nevetek. Még mindig ezekhez a lányokhoz tartozom a "menőkhöz" és néha, sőt egyre többször szókimondó vagyok, de még így is nagy mértékben izzadok.

Mit tehetnék ez ellen?

Igazából, én nehezen nyílok meg és vannak barátaim akik már egyből olyan természetesen viselkednek valakivel, mintha ezer éve ismernék. Nekem mindig kell egy idő amíg megszokom, hogy vele vagyok, de általában ilyenkor nem tudok vele sok mindenről beszélni.

Nagyon szeretnék ezen javítani, vagy esetleg tényleg, teljesen eltüntetni az életemből, mert nagyon zavar.

Nagyon megköszönném, ha valaki írna, akinek hasonló volt, és javult vagy csak tanácsokat.

Előre is köszönöm és sajnálom, hogy ilyen hosszú lett. 14L