Mit csinálnátok a lányotokkal?

végtelenül szomorú lennék, és elgondolkodnék azon, mit rontottam el. készülj fel egy komoly beszélgetésre!

Csatlakozom az elsőhöz. Biztosan magamat is okolnám, de emellett megpróbálnám kideríteni egy nagy beszélgetéssel, hogy mi játszhat még közre a viselkedésében (pl. iskola, egyéb stressztényezők, vajon miért nem lát más, egészséges megoldást a feszültsége levezetésére). Plusz azonnal vinném a balesetire, hogy ellássák a sebét/sebeit ha szükséges. Amúgy pedig minden áron elvinném pszichológushoz, ha tetszik neki, ha nem. Ja, és egy családterápiába is benne lennék, ártani nem árt. Nem utolsó sorban nem aláznám meg, nem bántanám, nem esnék neki, hogy miért csinálja, és mindenben támogatnám a gyógyulását.

Azért nemkell anyira durván elképzelni hogy balesetire kéne vele menni. Nem olyan mély, csak vérzett.

bocsi csak másik oldalamról írtam :)

Sajnálom, hogy az egészből a balesetire menést szűrted ki. Inkább a pszicho-szakembert, meg a megértő hozzáállást próbáltam hangsúlyozni, ennyit tehet egy anya ilyen helyzetben, de ezt meg is kell tennie, ha törődik veled, mert ez így nem maradhat. Gondolom, és remélem,hogy te is érzed, változtatni kell!

A kérdés úgy szólt, hogy mit csinálnánk a lányunkkal. Én az enyémmel, a leírtakat tenném. Az, hogy ti hogy oldjátok meg, az a te szüleidtől függ, de őket nyilván ismered annyira, hogy kb. mire számíts. Nem kizárt, hogy szakember nélkül, családon belül is meg lehet oldani a megfelelő hozzáállással, de azért bagatellizálni sem kéne a dolgot.