Asperger-szindrómám van?
Kis korom óta egyedül vagyok, mert az emberek nem tudnak befogadni maguk közé, de valahogy mindig azt is éreztem, hogy különbözöm tőlük. Mindig egyedül játszottam a játékaimmal (amik a mai napig ott vannak a polcon) és plüss játékokkal alszom, és nem bírok megbírkózni azzal a gondolattal, hogy egyszer ki kell őket dobni.. Visszatérve az emberekhez.. Sokszor sajnos durvábbra is fordult a helyzet annál, minthogy csak kitagadtak. A mai napig piszkálnak a suliban, és verekedésre is sor került már, de mindig vesztettem. De nem értem miért bántanak olyan emberek, akikhez tulajdonképpen egy szót sem szóltam. Akkor is félek, hogyha egy törpe vékony kislány elkezd velem kiabálni. A tanulmányi eredményeim viszont jók, főleg a nyelvérzékem, pedig sohasem figyelek az órákon, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy hova bújjak el a szünetekben, hogy ne találkozzak senkivel. Utálom ha szemkontaktusba kerülök valakivel és ha végigmegyek az utcán, mindig az van a szemem előtt, hogy mások engem néznek, és rajtam röhögnek, de szerencsére van egy párom, aki mellett ezt néha eltudom felejteni, viszont azt eléggé gáznak tartom, hogy már 2 éve együtt vagyunk, de félek megismerkedni a családjával. De neki is feltűnt, hogy néha dadogok és vannak olyan helyzetek is, amikor kapásból olyan dolgot válaszolok valamire, ami tök értelmetlen..Pl.
- Szia, jó a hajad!
- Semmi!
meg néha azt is mondom oda nem illő szituációhoz, hogy köszönöm vagy ehhez hasonlók. De ezek többnyire akkor fordulnak elő, ha idegenek közelében vagyok, és nem tudom, hogy mit gondolhatnak rólam. Kiskoromban mindig csapkodtam, és szekáltak vele, hogy "kismadárka" vagyok. Amikor szomorú vagyok és síráshatáron vagyok, mindig rám jön egy érzés, hogy futnom kell, és ilyenkor sokszor el is kezdek szaladni, teljesen értelmetlenül, és céltalanul. A mozgásommal is bajok vannak. Nagyon rondán írok, (viszont fura, de nagyon szépen rajzolok) és nagyon furán mozgok. Menés közben összerogyott testalkatom van, futásnál meg nem tudom milyen, de mindig kiröhögnek, ha futni látnak, és mondták már, hogy erről messziről fellehet engem ismerni és elég gyakran meg is botlom.. Bukfencezni, fejen állni, szekrényt ugarni egyáltalán nem merek és nem is tudok.. Nem szeretek nagyobb közegben lenni, az a mániám, hogy úgyis valaki utálni fog és kifog velem cseszni, ezért nem is barátkozom másokkal. Nem bízom meg senkiben, mert félek, hogy elárul, meg amúgy is mindig is olyan témák érdekeltek amik másokat teljesen hidegen hagynak. (Pl. vidámpark -> gépek neve, gyártási évszáma, gyártója, hol lehet megvenni, milyen gyorsan megy, mennyi áramot fogyaszt stb.) Sosem érdekeltek a "populáris" dolgok, sőt én egyenesen unalmasnak találom őket, és sokan megis voltak lepődve, hogy a Harry Potterről a címén kívül semmit sem tudok, a Gyűrűk Urát pedig 2 évvel ezelőtt láttam életemben először. Még tudnék sorolni dolgokat, de már fárad a kezem. Remélem ennyi elég lesz. Előre is köszönöm.
17/L
Én asperges vagyok, ezt a pszichiátrián mondták és azok közül amiket leírtál nagyon sok rám is illik. Szinte mindegyik, kivéve a járás, de még arra is tettek többször megjegyzést. Szerintem az vagy, mint ahogy én is :S
17/F
Kedves kérdező! Engem nem diagnosztizáltak Aspergerrel, de erős a gyanúm, hogy nekem is az lehet, teljesen magamra ismertem, ahogy leírtad a fenti sorokat, még a járásom is hasonló. Szóval tényleg esélyes, hogy Aspergeres vagy. Van a neten olyan fórum, ahol az ilyen különleges emberek beszélhetik meg az ügyes-bajos dolgaikat, talán ott lenne érdemes keresgélned, ők biztos segítenek. Amúgy azért használtam a különleges kifejezést, mert az Aspergeresek a fura szokásaik mellett általában nagyon értékes emberek, máshogy látják a világot pozitív értelemben, és a művészetek terén kiválót alkothatnak. Jobb hely lenne a világ, ha mindenki olyan lenne, mint ők, vagy mi.
Amúgy szerintem nincs sok értelme orvoshoz fordulni, ami talán segíthetne az egy személyiségfejlesztő tréning, de hát magamból kiindulva jól tudom, hogy ez elég nehezen kivitelezhető olyasvalaki számára, aki fél emberek közé menni. Talán vicces, de én még akkor is el szoktam bújni, ha valaki vendégségbe jön hozzánk... Ami még segíthet az az, ha megtalálod a neked kijelölt utat. Ha rálelsz arra, amiben sikeres lehetsz. Én leginkább írással foglalkozom, most nemrégiben sikerült bekerülnöm egy nagy kiadóhoz, és érzem, hogy ez valamennyire önbizalmat ad. Talán neked a rajz irányába kéne elindulnod, tanulhatnál grafikusnak, az nagyon jól fizető és megbecsült munka, még akár festőművész is lehetne belőled. Sokkal könnyebben állsz majd a világban, ha lesz mire büszkének lenned. Sok szerencsét! :)
Nem a bérlet miatt éri meg, hanem hogy megértsd magad. Én egészen addig szkeptikusan olvastam az írásod, amíg nem írtad a repkedést. Az én kislányom is "kismadár", ez tipikus autisztikus tünet.
A többi is stimmel, de mivel rengeteg megnyilvánulási formája van, és nincs két egyforma autista, ezért lehetne csak antiszoc viselkedés is, de azért így összességében elég gyanús.
Ha diagnózist szeretnél, akkor 18 éves korig a Vadaskert az egyetlen olyan hely ma az országban, ahol tényleges tudás van autizmus terén. Egy átlag pszichiáter NEM ÉRT HOZZÁ (ezt nekem egy másik kórház pszichiáter főorvosa mondta, hogy sehova máshova nem érdemes menni). A Vadasba egy sima háziorvosi beutalóval tudsz menni.
A másik lehetőség az Autizmus Alapítvány, de itt fizetős a vizsgálat.
A Vadaskert mellett az Autizmus Alapítvány és Kutatócsoport is érdekes lehet.
Lehet, hogy szociális fóbiád van, vagy aszociális vagy... Ha gondjaid vannak, érdemes lehet dokihoz menni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!