Miért nem hiszek magamban és miért vagyok lusta ennyire?

Különböző adottságú emberek vannak ugyanaz a dolog nem ugyanolyan könnyű mindenkinek - az egyiknek önmagát is le kell győznie, hogy megfeleljen a vele szembeni elvárásoknak, másnak ugyanez nem esik nehezére.

Azt szoktam mondani, hogy a lustaság valójában indítékhiány tréfásan mondhatnák indíték hiánybetegség :-)

Az embernek könnyű dolgok is nehezére esnek ha nincs indítéka - felállni és szódát csinálni pl., de a legnehezebb dolgok sem esnek nehezére, ha van indítékuk, pl szeretetből teszik.

Valójában a szeretet a legerősebb és legjobb indíték az ember bámulatos teljesítményekre képes tőle.

saját értékét leli abban, hogy másoknak érték.

És valójában az ember olyan lény, aki mások által lesz érték önmagának is.

Mert két dolog kell ahhoz hogy valami érték legyen - a valami és aki értékeli.

Önmagában semmi az ember mindenkinek mindegy - idővel önmagának is.

De azért nem mindegy, ki értékel - ha az ember nagyon mások értékelésén csüng - függővé válik és nem mindegy mitől függővé... Nem minden értékelés tesz értékké - és nem bárminek megfalalés hasznossá - sőt !

El kell dönteni, hogy ajándék akarsz-e lenni vagy áru.

Aki vásárol az árut vesz - valamit valamiért - azt kapja aki kér amit kér - nem biztos, hogy jó neki.

Ha ajándék vagy - szabadabb vagy az adásban, de úgy adsz, hogy nem kérik, de szeretetből amit te tartasz jónak - függetlenebbül attól, hogy mit várnak.

Ám ehhez erősnek kell lenni mert az ajándékot nem biztos, hogy úgy fogadják, mintha valakinek a vágyát elvárását teljesíted kérése szerint.

Mégis ez utóbbiban elveszítheted önmagadat.

A másikhoz viszont erősnek kell lenni - saját értékrenddel, szándékokkal, mindenen felülemelkedő szeretettel.

Ami jutalmat nem másoktól vár, hanem örömét és jutalmát a jó cselekvésében a vetésben találja - ez az ami rajta múlik - az aratást - ha van ajándékként elfogadja és örül neki de nem függ az önértékelése tőle.

Az embernek persze mindig gondolkodni kell értékelni önmagát mások viszonylatában az elvárásaikat is mérlegre téve, de nem kizárólag azokkal mérve magát.

Hát mit tanácsolhatnék neked ?

Az egyik az, hogy szeress - és lesz indítékod.

De vigyázz is magadra - a szeretet nem puszta elvárásnak megfelelés - saját értékrendnek megfelelés.

Légy olyan másoknak - mint amit magadnak kívánnál, de vigyázz, ne áltasd magad, meg ne tévesszenek.

Ugyanannak a dolognak lehet más az indítéka másoknál különösképp (fiú-lány) viszonylatban mint nálad - légy óvatos - ne értelmezd félre.

Gondold meg mi fontos neked igazán azt tartsd mindig szem előtt - olyan ez mint a 3 kívánság nagyon meg kell gondolni - és le kell csupaszítani magát az embernek hiú vágyaktól, hogy beleférjen a 3-ba semmi fontos ki ne maradjon - azért mindennek ki kell maradni ami nem fontos.

Ez a dolog elméleti része.

A gyakorlati része pedig - amiről nem tudni hogy és miképp hat - csakúgy mint egy orvosságról - hogy tedd ki fizikai próbáknak magad. Zarándokolj, aludj szabad ég alatt erdőbe tedd ki magad viharnak szélnek félelemnek, vagy kerekedj két kerékre és járd be az országot. Fáradj, izzadj, fürödj hideg folyókban, gyűjts tapasztalatot - megéléséket... mert próbákban megélve ismered meg az embereket - önmagadat is... természet anya egyik nap megdorgál másik nap tenyerére vesz...

A szegény vidékek többet adnak mint a gazdagok.

A megélések által lesz egy különös látásod.

Másik recept. Vállalj néhány hét önkéntes jótékonysági szolgálatot rászorulók között. Pl Böjte Csabánál (google, ha nem hallottál róla) vagy másutt.

Az emberekkel való kapcsolat nem hagy indítékhiányt.

Ne legyenek illúzióid, csak vess, a többit bízd a természetre, hogy megsokasítja-e neked.

Ezek a dolgok olyanok, hogy kezdetben talán nehezek - de a végén rájön az ember többet kapott azzal hogy adott mint amennyit adott/belefektetett.

Benyomások kellenek - ki kell tenni magadat kényelmetlennek tűnő dolgoknak.

Ha valóban probléma neked amit kérdeztél - az elég indíték lesz arra, hogy bevállalj valamit.

És még valami: az önmagunk körül forgás megszédüléshez vagy elszédüléshez vezet.

Hidd el nem kell törődni annyit magaddal, meg mi van másnak - a megszépülés belülről jön - kiül az arcodra a lényedre ami benned van - rögzülnek az arckifejezések - a mozdulataid.

Az igazán szép emberek inkább másokkal foglalkoznak és ebből van erejük kifogyhatatlan.

Azért inkább keveset elmélkedj (kell az is) és cselekedj - most még épp a legjobb időben van - és egész életedben táplálni fog, ha sikerül most élet-forrásra lelned - nem vegetálsz többé.