Hiszek Istenben, de magamban (a saját képességeimben) nem tudok, hogy oldjam meg ezt a belső konfliktust?

[link]

Hátha segít,és találsz választ.

Javaslom olvasd el a Pálapostol rómabeliekhez írt levelét.

Hiszel Istenben, de magadban nem? Ennek nincs így értelme, ha vallásos lennél, tudnád hogy Isten a szívedben lakik. Az, hogy elveid vannak szép, az hogy megtapasztaltad az égiek jelenlétét, elég kétséges. Kik azok az égiek? Mi van ha csak egy égi van? Mondjuk Isten? Azt írod hogy nem vagy vallásos,és nem akarsz ilyen válaszokat, de akkor milyen válaszokat akarsz?

Az ateista ismerőseidet pedig nem irigyeld. Nem attól tudnak többet letenni az asztalra, hogy ateisták, csak náluk más a fontossági sorrend, vagy rátermettebbek. Ha lenne valamiféle kapcsolatod Istennel, akkor azt nem teherként élnéd meg és nem akarnád lepasszolni holmi világi sikerekért.

Ha hiányzik neked a materialista világ, ugorj bele fejest és légy ateista. De ha akkor sem leszel sikeres, ne sírj hogy miért nem. Inkább változtasd meg vagy magadat, vagy az igényeidet.

"Hiszek Istenben, de magamban (a saját képességeimben) nem tudok"

Nem,akkor nem hiszel Istenben sem.

Konkrétan mik a céljaid? Amikor arra gondolsz,hogy meg kéne valósítani mit érzel,ha magadba merülsz?

Olvasd el a 73. zsoltárt, az egészet. Annak az írója is bosszankodott, hogy ő úgy él, hogy kedves legyen Istennek, de másoknak, akik nem törődnek Vele (Istennel) jobban megy a soruk. Aztán gyötrődései közben elment Istent imádni. Ezen a ponton megvilágosodott számára, hogy milyen lesz ezeknek az istenteleneknek a végső sorsa:

"Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben." (73. Zsoltár 18-19).

Az pedig csak a felszín, külső csillogás, hogy az ateisták sikeresebbek. Az igazán fontos dolgokban megbuknak. Pl. sok esetben tönkremennek a házasságaik, drogoznak a gyerekeik, nincsenek mély emberi kapcsolataik. Lehet, hogy kényelmesebb az életük, jó kocsijuk van és szép házuk, de a kényelem nem a legfontosabb dolog az életben.

Ne tévesszen meg a a külső csillogás.

Azt, hogy a saját képességeidben nem tudsz bízni, nem pontosan értem. Ne légy perfekcionista, ha ez a baj. Nem kell tökéletes munkát csinálni. Mindenki hibázik. Lehet, hogy olyan emberekkel hasonlítod össze megad, akik jóval tehetségesebbek. Isten mindenkitől csak a tehetségei mértékében vár el dolgokat. A sok lelkizés pedig azzal küzdhető le leginkább, ha olyan részeket olvasol a Bibliából, amelyek a kegyelemről szólnak. Isten nem a bűneink szerint bánik velünk. Ő sokkal jobb, elhalmoz ki nem érdemelt ajándékokkal. Próbálj meg felszabadultabban élni, nem sokat törődve azzal, hogy mi mások véleménye. Persze figyelj rájuk, és tiszteld őket, de tudd, hogy ők is sokszor tévednek.

Ha rosszul érzed magad, imádkozz, vagy hívd fel egy jó barátodat, és tedd ki az érzelmeidet, mondd el mi a baj, mi nehéz, mi fáj. Isten nem fog megsértődni azon, hogy mi van benned. Ő akkor is tud mindenről, ami benned zajlik, ha nem is mondod el neki. De magadon segítesz, ha elmondod.

És nem vagy sem rossz, sem egy csődtömeg. Ahogy mondani szokták: Isten teremtett, és ő nem csinál selejtet.

A lelki fájdalom pedig, ha állhatatossággal átmész rajta erősebbé, és lelkileg érettebbé fog tenni, tehát nézd ennek a pozitív oldalát, még akkor is, ha pillanatnyilag a szenvedés nem tűnik kívánatosnak.