Tanácsra, segítségre van szükségem? Pszichológiai probléma.

Nem tudom mi van velem. De annyit már tudok, hogy nem bírom.

Sajnos összecsaptak a fejem felett a hullámok. 22 éves vagyok, és tragédiák övezik életemet. Elvesztettem Édesapámat, hatalmas bajban maradtunk itt . Adósság, vállalkozás, és Apa elvesztése által számomra a biztonságérzés elvesztése.

Októberben úgy döntöttem, elvégzem az agykontroll tanfolyamot, hogy segítsek Anyán, és Tesómon /akik ugyancsak elég rendesen rászorulnak/, valamint magamon. Konkrétan a stresszt szerettem volna megszüntetni azáltal, hogy az anyagi helyzetünket javítsam. Az tesz tönkre mindent.

Nem bírok relaxálni, meditálni, nem bírok pozitív dolgokra gondolni, és nem bírom jól érezni magam.

Annyira féltem a Családomat, mivel nekem már csak Ők maradtak, hogy kezdem úgy érezni, hogy belebolondulok a féltésükbe. Annyira féltem őket mindentől.

És akkor itt jön az agykontroll. Vagy inkább a vonzás, ami zavar engem. Annyi könyvet olvastam a vonzásról, hogy már lassan becsavarodok. Félek a negatív gondolatoktól, és negatív érzésektől, mert nagyon rettegek tőle, hogy bevonzom. És mindig, mindig, mindig csak a negatív gondolatokon jár az eszem, holott nem akarom. De mégis mindig arra koncentrálok, hogy ne gondoljak negatív dolgokra, és így gondolok arra. :(

Ha a Családom nélkülem megy valahova, akkor már fél óra után aggódom, hogy biztos történt velük valami, egyből hívom Őket telefonon. Mindenen idegeskedem, de tényleg mindenen, már nem vagyok normális. Beképzelem, hogy nehogy betegek legyenek, nehogy szén-monoxid mérgezést kapjunk /minden nap azzal van tele a híradó/, nehogy balesetet szenvedjenek, meg így tovább...

Régen, mielőtt nem figyeltem a gondolataimat, olyan jól, nyugodtan aludtam. Imádtam az éjszakákat, mert akkor nyugodtan kipihentem magam mindig. Azóta meg minden éjszaka álmodok. Össze-vissza mindent, minden éjjel. Felébredek éjszaka, felébredek hajnalban. Néha beképzelem, hogy hangokat, meg zörgést hallok.

Napközben a kedvem egyenesen mínuszos. Mostanában elég gyakran sírok.

Meg akarom változtatni az életünket. Jobbá akarom tenni, mert így a sok gondtól, tönkre megyünk teljesen, mindegyikünk. Az frusztrál, hogy pozitívan kéne gondolkodnom, mert a kezemben van, hogy be tudnám vonzani a jót, és tudnék segíteni a Családomnak. De nem megy...

Úgy érzem, ebbe beleőrülök. Annyira akarom, hogy minden jó legyen, és mégsem sikerül.

Kérem segítsenek. Mit csináljak? Hogyan zárjam ki a negatív gondolataimat? Mit csináljak, hogy ne képzeljek be minden rosszat a dolgok mögé? Tiszta paranoiás vagyok. Kérem segítsenek. Kérem.