Valaki aki epilepsziás és hasonló cipőben jár?

Inkább jobb ha tudják a környezetedben lévő barátok, évfolyamtársak! Mert akkor nem ijednek meg, és inkább tudnak segíteni!

Nekem kolesztársam volt epilepsziás, és nem tudtam. Ezért mikor egy edzés közben a földre vágta magát, akkor nagyon megijedtünk. Szerencsére nem ütötte be magát semmibe. Jobb lett volna legalább tudni, hogy ilyesmi várható, mert ha egy veszélyesebb helyen történik, akkor úgy védjük elsősorban a fejét, hogy ne sérüljön. Így meg csak mák volt,hogy nem volt ott semmi tárgy, és rohantunk tanárért+orvosért...

Szia!

Az én esetem annyiban más, hogy óvodás korom óta epilepsziás vagyok , tehát együtt éltem vele egész életemben (most 24 vagyok). Sokáig én is titkoltam/szégyelltem, és pont egy 9-es osztálykiránduláson lettem rosszul, az volt a szerencsém, hogy egy osztálytársamnak már elmondtam előtte.

De ami a legfontosabb: ne szégyelld, ne titkold! Ez a te érdeked is, ahogy az előttem szólók is leírták.

Ha szóba kerül, hogy epilepsziás vagyok, és az a reakció, hogy "Úúúúúú tééényleeg?", akkor csak olyasmit szoktam válaszolni, hogy "Nyugi, nem fogom magam hanyatt dobni itt a betonon". És kb. ennyivel le van tudva az egész. Ha bármi történne, tudni fogják, miért. Ha meg nem, akkor többet szóba se kerül. Nincs rajta mit titkolni, ez egy betegség. A másik asztmás, a harmadiknak meg pikkelysömöre van. Ennyi.

De fontos, hogy találj egy jó orvost. Nekem az eddigi pályafutásom alatt akkor egyszer volt rohamom, amikor egy kis időre nem a saját dokim kezelt.

A dokim is azt mondta, éljem úgy az életem, ahogy bárki más, csak éjjeli őr ne legyek :)

Persze szerencsém van, gyógyszer mellett teljesen tünetmentes vagyok.

A kolesztársamnak nem tudom miért volt rohama, és azt sem tudom igazából, hogy hányszor. Én úgy emlékzsem kétszer láttam, és néhány esetről hallottam. Kb 2 évet voltunk egy koleszban, azon belül csak keveset egy szobában, nem voltunk sülve főve együtt, és már ez sok-sok évvel ezelőtt volt. Ezért nem tudok többet.

Csak ezt akartam leírni, hogy gyakorlatilag gyerekként, tiniként azt sem tudtuk mi az epilepszia és hogy egy társunk epilepsziás. És akkor megijedtünk, segítségért rohantunk, holott inkább vigyázni kellett volna rá, hogy ne üsse meg magát.

Most néhányan megszólnak, az biztos, de epilepsziásként mondom: soha semmilyen körülmények között ne mondd el iskolában, munkahelyen stb. Az emberek hajlamosak teljesen kirekeszteni a másikat! Az ember egészségügyi állapota teljes mértékben MAGÁNÜGY.

Amúgy hozzáállásilag kb az a helyzet az epilepsziával, mint száz évvel ezelőtt...

Az más dolog, hogy életed párjával megosztod, de megint más, ha bekerülsz egy kollektívába, és egyből ez jön elő...

5. vagyok.

Kedves előző: én nem szóllak meg, nem kötelességed elmondani senkinek, de ahogy az előbbiekben többen is írtuk, szerintünk ez így biztonságosabb. Másrészt, ha mi magunk is úgy kezeljük ezt, mint titkolandó témát, akkor ne is várjuk el, hogy a közvélemény változzon.

Én sem megyek oda mindenkihez, és közlöm, hogy epilepsziás vagyok. De pl. sajnos nálam elég sokszor szóba kerül a végleges szőrtelenítés ("szerencsés" típus vagyok). Ha valaki megkérdezi, miért nem csináltatom meg, nem fogok mindenféle hülyeséget kitalálni; egyszerűen elmondom, hogy az epilepszia kizáró ok, és ennyi.

Engem még soha, sehol nem közösítettek ki emiatt.

Az emberek persze különféle módokon reagálnak. Van, aki nem tud rá hirtelen semmit mondani, van, aki olyan könnyen kezeli mint én, és van, aki kifejezetten érdeklődni kezd, mi is ez, stb.

Téged (kedves előző) hol közösítettek ki emiatt?

Amúgy nincs jogsim, de beszéltem erről a dokimmal, és lehetne.

Egyszerűbb lenne arra válaszolni, hogy honnan NEM közösítettek ki emiatt...

Volt munkahelyem, ahonnét emiatt bocsátott el a főnököm (egy volt osztálytársam volt olyan "aranyos", hogy elmondja neki, mindössze 2 hónapot voltam ott). Persze nem volt köteles megmondani a felmondás okát, de sejtettem... :(

Tapasztalatom szerint akár elmondod, akár nem: a te ügyed, csak aztán ne fájjon, hogy utána vagy azt hiszik hülye vagy (még orvosban is láttam ilyet, sajnos terhességem alatt), vagy minden egyes rezdülésedre azt gondolják, jaj, mindjárt rohama lesz, jaj mit csináljak...