Pánikbetegek, titeket hogy kezel a párotok vagy a családotok? Segítettek elindulni a gyógyulásban? Ki vette észre, hogy baj van?

Én érzem, hogy baj van. Páromnak mondtam is. (velünk él) De csak legyint, és rám pirít, hogy menjek dokihoz. Ha sírok, leszólnak, hogy már megint mi bajom van. Tavaly 2-3-szor éreztem, hogy valami nem oké, de elcsitult, nem elmúlt, csak nem volt okom amin idegeskedjem. Most újra előjött, és úgy érzem, inkább vagy viccesnek találnak olyankor, vagy mérgesek a "hisztim" miatt. Ha kérdik mi a baj, elmondom, és nemérdekli őket. Egyedül nem szoktam menni sehova, képtelen vagyok, de már itthon se tudok lenni, sok gond miatt. úgy érzem, ha kiállnának mellettem, sokkal könnyebb lenne, de így?! Barátaim nincsenek, csak a családom, de mintha már ők sem. Ti eltudtatok indulni egyedül? Félek, hogy talán a doki is semmiségnek gondolja. Amikor nagyon félek, vagy ideges leszek, akkor mintha egy hosszú csövön vennék levegőt (vagyis, mintha alig kapnék) zsibbad az arcom, nyakam, vállam, járkálok fel alá, és úgy érzem ledermedek. Sírni se merek, pedig tudnék.