Alkoholról leszokással kapcsolatban van valakinek pozitív története is?

Mérsékelnem sikerült, mert soha nem akartam teljes absztinenciát, mert az csak erősebb vágyakat okozott volna később. Voltaképpen eléggé fokozatosan lettem alkoholista.

Egy decis sütőrummal kezdtem, és hamar átnyergeltem a likőrökre, amiből előbb egy üveg kellett, aztán nemsokára kettő. Később fél üveg vodka váltotta ezt fel, amiből egész üveg lett, aztán pedig whiskey, ugyancsak fél, majd egész üveg. Ezt abbahagyva álltam át a borra és a sörre, persze megint óriási mértéktévesztéssel, először 3-4, majd 7-8 doboz sör, vagy 1-2 üveg bor.

Aztán úgy 4 éve teljesen leálltam a piáról pár hónapra, majd újrakezdtem 3-4 doboz sörrel vagy 1 üveg borral, úgy nagyjából 3-4 havonta. Ez megmaradt, és ez már meg is fog maradni. Számomra ez pozitív, mert az üveg whiskey volt az abszolút mélypont, amikor már csak rosszul voltam a piától, de örömöt nem okozott.

Igen. 11 évig ittam. Először csak ünnepekkor, aztán szabadnapokon, aztán már munka előtt és után is.

Olyan volt az élethelyzetem, hogy úgy éreztem, amíg iszom, addig sem fáj, ha rágondolok. Ebbe a tompító érzésbe menekültem.

Aztán letettem az alkoholt. Nem fokozatosan, hanem szó szerint egyik percről a másikra. 4 éve egy kortyot sem ittam, de még olyan sütit sem ettem, amiben igazi rum van, aroma helyett. :)

32N

Egy öngyilkossági kísérlet.

Ha az ember eljut odáig, de elcseszi, túléli, akkor már kezdeni kell valamit az élettel.

És akkor rájön az ember, hogy tényleg lehet vele kezdeni valamit, hogy lehet jobb is, és remény is mindig van.

Aztán arra is rájön az ember, hogy ezt absztinenciával nem lehet végleg kikezelni, mert a vágy mindig ott lesz.

Ha pedig ott a vágy, akkor ott van az esély a totális visszaesésre. Akkor pedig a legjobb megoldás a mérték megtalálása, ami pedig egyben a legnehezebb is.

Nyilván vannak olyanok, akik nagyon erősek és le tudnak állni, és később sem vágynak az alkoholra. Én sosem voltam erős egyéniség, de a mértéket meg tudtam találni. Persze a legtöbbeknek az 1 üveg bor még mindig rengeteg, nekem éppen jó, és meg tudok állni szerencsére.

Elvonulok a kis világomba, nem találkozom senkivel, csak mint az ökör, iszom magamban. Társaságban nem is szoktam soha, nehogy meglássanak olyannak, amilyen részegen vagyok. Megtartom magamnak.

Igen ismerek olyan személyt aki kemény alkoholista volt annyira hogy komába is került miatta-- Akkor viszont az volt a szokás a kórházak zárt osztályán hogy senkit nem engedtek ki onnan saját kérésére amíg nem jött rendbe-- szóval akkor ennek köszönhetően meggyógyult és 11 évig józan, nagyon szép életet élt.

Viszont ha egy ember alkoholista volt egyszer akkor sajnos minden nagyobb csalódás vagy fájdalom, de még a betegség is mint depresszió, ismét vissza löki az alkoholhoz.

Van ilyen ismerősöm de hiába ment be háromszor is elvonóra, amikor újra kívánta az alkoholt ideges agresszív lett és abba hagyta a kezelést, ma már a rendszerváltás óta azt mondjuk demokrácia van-- s ennek köszönhetően a kórházból saját kérésére kiengedik az ilyen betegeket sajnos. Joga van eldönteni bármikor akar-e inni vagy nem akar inni, az senkit nem érdekel hogy teljesen leépülnek az ilyen emberek egészen!