Kérek mindenkit csak olyanok válaszoljanak, akik már átélték és meggyógyultak, vagy társak voltak benne. A sógornőm rákos, mióta tudja rettenetesen elkeseredett. Hogyan segíthetnénk neki?

Ha segtíséget kérsz, akkor ne határozd meg azoknak a körét, akik segíthetnek! Aki volt rákos, egyáltalán nem biztos, hogy jó és igazán segítő tanácsokat tud adni, mert sokszor csak a maga baját látja. Minden betegség más és más és minden ember más és más.

Ha igazán segíteni akarsz neki, akkor minél előbb elviszed pszichiáterhez, vagy pszichológushoz, annál jobb! Az onokológus segítségét is lehet ehhez kérni, hogy egy kicsit hasson rá. Igazad van: a betegség és az egészség a fejben dől el: ha élni akar, akkor élni fog, ha nem, akkor nem.

De igen, tudhatja. Arra való az empátia és a biztos tudás.

Értsd: nem az észosztás.

Te most sem szembesülsz vele. Csak a sógornőd. Azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyjátok egyedül, legyen vele valaki, aki szóval tartja. Mindig szóljon zene vagy a tv, mert így akarva-akaratlan odafigyel rá. Ahogy telik az idő egyre inkább nem a betegségre figyel. A sírás természetes szerintem, nekem 34 évesen diagnosztizáltak rákot és sírva fakadtam férfi létemre. De a ti esetetek nem jó. Nem szabad elkeseredni, mert baj lesz. Ha állandóan csak kesereg, sír akkor nem tud rendesen gyógyulni, nem normális dolog, hogy a műtét utáni kemóknál még annyira el van keseredve. Ezt persze csak én mondom, nem orvos, de lehet összefüggés. Szedjen valamit amiben hisz, hogy segít. Ha a c-vitaminban hisz, azt szedje. Bármit ami erősíti a hitét. Én személy szerint ajánlom szedni a Culevit-et. Ha kérdésed van keress, akár privátban, szívesen segítek, ha tudok.

üdv: 36/F

szerintem is elképzelhetetlen. de még megkockáztatom, az sem ugyanaz, hogy túl van rajta az ember és úgy beszél róla, vagy, hogy éppen benne van. bár, arra nem biztatlak, hogy más (jelenleg) betegekkel beszélgessen, mert lehet, hogy egymás hangulatát rontanák le. pedig az ellenkezőjét szeretnénk.

de hét itt egy felajánlás a fiatalember részéről, szerintem fogadjátok el. biztos sok mindenben tud segíteni a tapasztalatával

Mindig legyetek mellette ,segítsetek neki.

Amúgy nagyon sokszor lesz az ,hogy majd nem bírja ,mert kikészül és gyenge lesz a kemotól. Sajnos ez az ő harca neki kell felfogni azt ,hogy végig kell csinálnia ,hogy életben maradjon. Én is megjártam ezt az utat ,de mellettem ott állt a család. A kemot én is nehezen viseltem ,borzasztó volt. Néha úgy éreztem ,hogy nem bírom de pozitívan álltam hozzá mert élni akartam .

Az a legnagyobb segítség ha a barátok és a család mellette van!!!