Mit lehetne tenni? Idegileg egy roncs kezdek lenni!

Engem hasonló dolgok zavartak/zavarnak.

Inkább a múlt idő, magaddal együtt kell tudnod élni, és lehetőleg nem azt feszegetni h. mért vagyok ilyen sovány, vagy van ennyi pattan ásom (kozmetikus...) hanem egyszerűen elfogadni.

Sajnos a funkcionális analfabetizmus korunk nagy újdonsága. Jelenti ez azt, hogy a diákság jelentős hányada úgy hagyja el az iskolapadot, hogy 5 szakma, de egyikhez se tudna 2 értelmes mondatot hozzáfűzni. A Te kezedben van, hogy akarod-e valamire vinni és szakmát nem csak a CSP miatt tanulsz, hanem bele is mélyedsz, vagy csak úgy "ott vagy".

A másik fele, hogy súlyosan utálod magad, ezt fejezd be. Álmodozni lehet, de nem 0-24 ben.

Menj le edzeni, horgássz, focizz, szóval ne azt firtasd h. s*ar s*ar s*ar s*ar , csak kösd le magad :)

Hajrá hajrá!

A negatív hozzáállást át kell alakítanod pozitívvá.

Ha magadtól nem megy, nézz utána a neten a pozitív gondolkodás támakörnek. Sokakat riaszt a spiritualizmus, de számodra hasznos lehet. Tudom ajánlani, hogy hallgasd a youtube-on "Balogh Béla: a tudatalatti tízparancsolata" anyagát. 10 db, 2-3 perces videó. Azt mondják, ha fél éven keresztül naponta 2x meghallgatod, megváltozik az életed, Pozitív (!) irányba! Én hallgatom, és nekem használ!

17 éves vagy, sokat fogsz még változni. Én pl. halál rondának tartottam midig magam tinédzserként, mígnem meg nem ismerkedtem jelenlegi párommal, akinek én vagyok az istennő :) Csiszolatlan gyémánt voltam, azt mondta, de mellette gyönyörű, értékes emberré váltam.

Akard a változást. Tudom, könnyebb a negatív gondolatokat szajkózni, de minél több negatív gondolat hagyja el a szádat, annál inkább el is hiszed, hogy az igaz. De gondolj csak bele, ugyanez van fordítva is! Ha pozitívan gondolkodsz, kitárul a világ:)

"A pszichológus csak még tovább rontana a helyzetemen. Azzal elismerném magamnak, hogy tényleg beteg vagyok ,de én nem vagyok az!"

Nem értem miért baj az, ha az ember beismeri, hogy vmi baj van. Nincs ezen semmi szégyellnivaló. Abban sem, ha tényleg beteg az ember.

Jaj, istenem, már megint csak a nyavalygás, az önsajnálat. Minél többször hangoztatod, hogy ilyen meg olyan vagy, annál mélyebbre süllyedsz! Hagyd abba! Állj talpra! Minden ember értékes, te magad is az vagy!!!

A bőrödön akarsz segíteni? Kezdj el egészségesen táplálkozni! Egyél sok gyümölcsöt és lehetőleg nyers zöldséget (ez az emésztéseden is segít), és hagyd el a csokit, chipset, gyorskaját. Egyél finom reggeliket, főtt ételt, vacsorát. Élvezd az ízeket.

Az eddigi lehangoló zenéket, amiket hallgattál, tedd félre, ne fokozzák a halálvágyadat, hallgass helyette vidámatt, pörgősebb dallamokat.

Nézz vígjátékokat.

Ne utáld ok nélkül embertársaidat.

És legfőképpen saját magadat ne utáld!! Vannak, akik szeretnek téged. Lefogadom, hogy a szüleid is ezek közé tartoznak. Problémád van, amiről édesanyádnak tudnia kell. Beszélgess vele. Egy felnőtt, pláne aki ismer is téged, mindig hamarabb tud segíteni, mint mi, itt a neten, idegenek.

És még valami, írod, hogy "Akárki egy rossz szót mond rám, már a halált fontolgatom".

Hát, erre elmesélek egy történetet. Fiatal oktatóként a főnököm rámrontott az irodámban, és mindenféle szarnak elmondott, csak mert nem tudtam egy kérdésre válaszolni, amihez sok közöm nem is lehetett, lévén, hogy még nem láttam bele mélységében a dolgokba, hiszen nemrég kerültem oda. Mindeközben a diákjaim az egészet hallották a szomszéd teremből.

Tudod mit csináltam? Nem merültem önsajnálatba. Elkönyveltem magamban, hogy ok, a főnököm egy bunkó paraszt állat, de tovább kell csinálnom a munkámat, és meg kell felelnem neki, és a diákjaimnak, tehát szorgalmasabbnak kell lennem, hogy többször ilyen ne fordulhasson elő. És képzeld, a diákjaim sem kezdtek el cikizni.

Sok megaláztatás éri az embert az élete során, de mindig tudnod kell, hogy te mennyit érsz!!! És ha nem vagy tisztában a saját értékeddel, eltaposnak. Ezt ne hagyd! Szóval szedd össze magad, én veled vagyok.