Úgy érzem, hogy édesanyámat cserben hagytam, és ez nekem nagyon nagy lelki törés. Nagyon rosszul vagyok, kezdek lassan kiborulni idegileg. Mit tegyek?

Két választásod van,ahogy látom:

-vagy ott maradsz velük és akkor törődj bele,mert mit tudsz tenni? Változtatni úgysem tudsz már.

-vagy költözz el rokonhoz,vagy valakivel összeköltözni,barátnő ilyesmik-az árvaságit,csp-kot pedig kérheted saját részre és akkor nem is kerül hozzájuk.

-abban az értelemben előnyöd van mindenképpen,hogy felnőttként oda mész ahová akarsz és ha úgy gondolod elköltözöl,munkát vállalsz,megállsz a saját lábadon is ha kell.Nem így látod?

Sokan tanulnak munka mellett,ami nehezebb ugyan,de kellő elszántság kérdése az egész.

Vedd kezedbe a sorsod,már felnőttél!

Szegénykém,nagyon sajnálom,hogy ilyen helyzetben vagy!:-(

Nehéz lehet ott élni,ezért szerintem is ha van lehetőséged,rokonokhoz,barátokhoz menj lakni,amíg a sulit be nem fejezed,vagy amíg erre lehetőséged lesz.Gondolom utána keresel valami munkát,akkor némileg már könnyebb lesz.Ha otthon maradsz,és dolgozol,akkor szerintem el fogják szedni a pénzed!Kezedbe kell venned az életed:-(

ha ez nem egy újabb "szakdolgozat" akkor a következő a véleményem.

Miért hagytad volna cserben anyudat? A betegségben, gondolom, túl sokat nem tehettél volna, a megcsalást pedig jó, hogy nem osztottad meg vele. Az utolsó pillanatokban ezen rágódott volna? Hogy összekötötte az életét egy szemétládával, hogy felnevelt egy lányt aki hátbaszúrta? Szerintem jól tetted, hogy nem szóltál.

Viszont már lassan tényleg felnőtt vagy, a jog is megenged neked már mindent, ezért állj a sarkadra! Nyugodtan mondd ki mi nem tetszik, követeld ki magadnak a jogos jussodat. Anyukád után ugyanis örökséged van, tehát "amíg az én kenyerem eszed" szöveg rád nem érvényes. A lakás egy része a te tulajdonod, ki nem tehetnek. Viszont te felajánhatod nekik, fizessenek ki. Akkor van esélyed önálló életre. (feltéve ha nem túlontúl kicsi az összeg)

Én a helyedben ezt tenném, de csak júliusban. Addig tarts ki, érettségizz le!

Nagyon sajnálom, ami az édesanyáddal történt.:( Ilyen helyzetben nagyon nehéz olyan választ adni, ami érdemben is segíthet.

Én is csatlakoznék az előttem szólókhoz, hogy próbáld meg barátoknál, vagy rokonoknál meghúzni magad. De úgy vettem ki a szavaidból, hogy több testvéred is van. Nem tudom velük milyen a kapcsolatod, és mennyi idősek, gondolom ők is befolyásolnak téged ebben a kérdésben.

A lényeg, hogy Neked kell erősnek maradnod és sajnos ennyi idősen a saját lábadra állnod. Biztosan vannak barátaid, akik melletted fognak állni és segítenek.

Ez nem könnyű, de ha elszánt vagy, sikerülni fog és gondolj arra, hogy édesanyád büszke lenne rád!

Van-e olyan rokonod, akivel szeretitek egymást, vagy olyan ismerősöd, akiben mélyen megbizol?

Gondolom, azt semmiképp sem kell elfogadni, hogy a nevelőapád visszaeéljen a Te pénzeddel, szóval ezt a részét a dolognak gyorsan rendbe lehet tenni az önkormányzaton (a szociális osztályon és a gyámügyi osztályon).

Ezért inkább arra kérdezek rá, hogy érzelmileg mi a beállitottságod, milyen a lelki alkatod, milyen életet szeretnél. Szivesebben élnél-e önállóan, önállóságra törekvő tipusú vagy-e, vagy inkább szivesebben élnél-e megértő rokon/iserős közelében?

A gyász, gondolom, még sokáig tart Benned. Ha nagyon nehéz, és egyéb súlyos érzelmi gondok is vannak, és nincs megbizható, bizalmas, meghitt ismerős, barát, rokon sem, akkor a helyi rendelőintézetben érdemes lenne pszichológust felkeresni.

A lakáshelyzeted milyen? Gondolom, nevelőapádnál lakol. Milyen a légkör? Köt-e érzelmileg hozzá valami, van-e jóság benne? Ha kifejezetten kegyetlenéget, vagy szándékos és rendszeres megalázást érzékelsz, akkor valószinűleg fontos lenne külön kerülnöd tőle. Azt, hogy ebben az esetben pontosan mi is jár Neked (vagyon, lakásrész, támogatás), azt az eddigiek alapján nem tudom teljesen megmondani. Gondolom, az Általad emlitett támogatásokat Te kapnád akkor kézhez közvetlenül, de a lakás és a vagyon, öröklés stb. dolgáról az eddigiek alapján nem tudok még semmit sem mondani. Mivel Te nagykorú vagy és Édesanyád gyermeke, valószinűleg örököltél (vagy van lehetőség rá, hogy kézhez kapd a részed, ha eddig visszaéltek vele), de a részleteket csak további ismeretek fényében tudnám csak megsejteni. Az önkormányzatnál valószinűleg van ingyenes jogász, az pontos tájékoztatást adhat.

Irtál még "gyerekekről" is. Vannak még érintett gyerekek? Ez fontos dolog, főleg, ha elhanyagolják (vagy pláne esetleg bátalmazzák is) őket. Erről kérlek irj még. Erről valószinűleg a helyi önkormányzat gyámügyi osztályán kérhetsz tanácsot, és a rendellensségeket is ott jelentheted be.

Volt olyan terved, hogy továbbtanulsz? Ha igen, szerintem semmiképp se késd el! (Gondolom, éppen most, pár héten belül vannak a jelentkezési határidők, erre tehát ügyelj, ha voltak ilyen vágyaid. A felvételiig van még időd készülnöd nyárig, de a jelentkezési határidő mostanában van,erre ügyelj). Az egyetemen/főiskolán kollégiumi elhelyezést kaphatsz, társaid lesznek, nem leszel egyedül, és juttatást is kapsz. Ha nem tudsz most dönteni, kerits egy felvételi tájékoztatót, nagyobb könyvesboltban, könyvtárban kérdezz rá, de az oszályfőnököd is segithet, hol lehet hozzájutni. Ha van olyan tanár, akiben megbizol és jól ismer téged, ő is segithet Neked a döntésekben, tanácsot adhat, miben lát tehetséget Benned.

Ha túl sok dogot mondtam, akkor is mindenképp az alábbi két helyen kérjél tanácsot szerintem (le is irhatod nekik előre, úgy mint itt, akár levél formájában is:

* a helyi "családsegitő központ"

* az iskolád (igazgató, osztályfőnök)

Én kerek-perec megmondanám neki, hogy hányingerem van tőletek!!!!

A pénzért ne aggódj, kötelességük megadni neked mindent, amire szükséged van, ellenkező esetben szólhatsz a gyámügynek, hogy sajnos nem úgy tartanak, ahogy kellene, és legyenek szívesek intézkedni...

Anyukád meg hidd el, nagyon hálás, hogy te végig ott voltál mellette, és nem élete utolsó emléke, hogy gusztustalanságok folynak a háta mögött...

Istenem, nagyon sajnallak, es draga anyukadat is.

Szornyu amiben eltek, ne haragudj.

Orulok, hogy eltudtal menni a probara.