Nem bírom már, valaki segítsen. (? )

Ezt nem nyugtatóval kell (és nem is lehet) megoldani. Ülj le egy csendes sarokba, és nézz szembe magaddal. Egyikünk sem tökéletes, mindannyian hibázunk. Aki hibátlan, az nem a Földön él... A legtöbb vallás szerint az emberi élet célja a tökéletesedés, amihez szükségképpen hibákon keresztül visz az út. A rossz döntések az élet elkerülhetetlen részei, a jobbá válás felé visznek, de csak akkor, ha nem a feldolgozatlan bűntudatba torkollanak, hanem a tanulságok levonásába, a bölcsebbé válásba és a megbocsátásba - saját magadnak... Elcseszni csak ideiglenesen lehet dolgokat. Tedd jóvá amit lehet, vond le a tanulságokat, aztán bocsásd meg magadnak a dolgot (hiszen hibázni elkerülhetetlen dolog). Ha a többiek ferdén néznek rád, akkor nekik is problémáik vannak még a megbocsátással és a rossz döntések helyes feldolgozásával, de ez az ő prolémájuk. Elsősorban saját magaddal rendezd le a kérdést - ha ez sikerül, nem fog zavarni mások véleménye sem.

Egy fülbevaló akármennyire is családi ereklye, nem lehet értékesebb, mint egy ember. Hibáztál, rájöttél hogy rossz döntés volt, tanultál belőle. Többé nyilvánvalóan nem fogsz hasonlót csinálni. Ennek itt kell véget érnie. Ha a bűntudattal megkeseríted a további életedet, vagyis értékes időt herdálsz az önmardosásra a véges földi pályafutásodból, az legalább akkora hiba lenne, mint a fülbevalót beadni a zálogházba. A rokonnak pedig az őszinte igazat kell mondani, felvállalva a rossz döntésed következményeit. Készülj fel arra, hogy haragudni fog, esetleg követelőzni is, de idővel megbékél. Térítsd meg neki a kárát, amennyire tudod, a szándékod a lényeg. Azt viszont nem szabad hagyni, hogy megmérgezze a lelki békédet az eset. Hibáztál, felismerted, tanultál belőle, és amennyire erődből telik, igyekszel helyrehozni. Ez egy normális, ember tanulási folyamat, ettől nem vagy "romlott". Fel a fejjel!