Miért félnek az emberek az orvosoktól?

Nekem anyum is mindig ezt mondta hogy nem kell minden aprósággal orvoshoz rohangálni.Jó a terhes vagyok-e kérdésekről inkább ne is beszéljünk!

Amúgy én nem csak félek tőlük,hanem egyenesen gyűlölöm az orvosokat.Mostanában sokat kellet járnom...hát ennyi önelégült gusztustalan parasztot mint ezek az orvosok.Mindegyik flegmavolt és pont lef*sta hogy mibajom.

Én orvosnak tanulok, hát leírom azt a verziót, amit mi tanultunk erre a problémakörre. Mert mi is tanultuk, hogy az emberek szívesebben "gyógyítgatják egymást", néznek utána saját maguk a tüneteiknek, mint hogy orvoshoz menjenek.

Ennek több oka van.

1.) Félnek attól, amit az orvos mondani fog, félnek, hogy valami súlyos

2.) Az orvos rosszul kommunikál. Általában ez az alapja a problémának. A legtöbb orvosnak nincs elég ideje egy betegre, vagy elfásult, sokszor nem ad teljes körű infót, bizonytalanságot keltve ezzel. Nem magyarázza el a gyógyszer szedését, azt, hogy mi az és mire jó, csak felírja a receptet, nem elég empatikus, stb. Sokszor csak túl akar lenni a betegein, és ezt a stílusán nagyon is lehet érezni, aki beteg és emiatt idegesebb, különösen érzékeny ezekre a metakommunikatív jelzésekre.

Az emberek pedig gyakran általánosítanak. Így alakul ki egy általános félelem/ellenszenv, és ezért próbálnak inkább más utakon megoldást keresni.

Mi ezt tanultuk, de kíváncsi vagyok más tapasztalatára is!

Például elmentem a szemorvoshoz, mert romlott a szemem, de tényleg, sokkal homályosabban láttam. Ennek ellenére még le tudtam olvasni a táblát, minekután az orvos nem kiabálva, de emelt hangsúllyal és kissé idegesen kifejtette, hogy minek megyek, ha semmi bajom, s legközelebb csak akkor jöjjek, ha tényleg nem látok, s van is valami problémám.

Fogorvosnál az volt, hogy bementem oda, mert azt hittem lyukas a fogam. Fájt is, úgy is nézett ki, anyukámat is megkérdeztem, hogy szerinte az egy lyuk-e, azt mondta jah. Elmentem, s kiderült, hogy egy lényegtelen kis kopás, mit zavarom őt ezzel, csak akkor jöjjek, ha lyukas a fogam.

Másik fogorvos: elmentem hozzá, megállapította, hogy 2 lyukas fogam van. Majd elkezdte fúrni,s betömte. Mivel előtte még soha nem tömték a fogamat, s az egész tömési procedúra kb. 50 percet igényelt, s talán azért is, mert eléggé ideges voltam, azt hittem, betömte mindkettőt. Na, ekkor az asszisztens rám kiabált,hogy: Mit gondolsz, hány fogadat tömte be egyszerre a doktornő, 5-t? ne légy már hülye! Mondjuk ez az asszisztens volt, végül is.

Kórházban voltam, még 15 éves, s igen szégyenlős. S rosszul érintett, hogy le kellett vetkőznöm meztelenre. Úgyhogy kissé ideges voltam, meg amúgy is, mert féltem attól mi bajom. Hasfájásom volt amúgy. Az orvos feltett egy kérdést, hogy milyen fájdalmat érzek. Felsorolt vagy hatot, korábban nem is gondoltam volna, hogy ennyiféle van. Úgyhogy elgondolkoztam, közben azt nézegettem, hova tegyem a melltartómat, mire az orvos konkrétan kiabálni kezdett, hogy egy elkényeztetett, szemtelen kölyök vagyok, aki nem ismeri a tiszteletet, s ő nem tudja mással hogy szoktam viselkedni, de én adjam meg neki, a neki kijáró tiszteletet,s válaszoljak. Hát igen rosszul érintett a dolog, majdnem elsírtam magamat, mivel ott állok a kórházban, nem tudom mi bajom, szégyenlős vagyok, s tényleg, ez nem túlzás, az orvos üvöltözik velem. Úgyhogy nem válaszoltam, mivel a feltörő sírást próbáltam visszafojtani, aminek az lett a következménye, hogy az orvosom fojtatta a kiabálást a neveletlenségemről meg a tiszteletről. Befejezte, s a végén már csak random kinyögtem valamit, mert már csak arra koncentráltam, hogy ne sírjak.

Igazából most azokat az eseteket mondtam el, amik különösen megmaradtak bennem. Mert ezenkívül még tudnék mondani olyat, amikor az orvos szimplán bunkó volt. Persze tudnék mondani olyat is, amikor az orvos egy angyal volt, de nagyon keveset, sokkal kisebb arányban.

Összességében véve, ha az orvosokra gondolok, nem fog el a jó érzés. Az jut eszembe, hogy leszólnak, ha nem vagy kellően beteg, mikor odamész.