Hamarosan újra repülnöm kell, és nagyon erős félelmem van ettől. Mit tehetnék? Kinek van jó ötlete? (a piát nem bírom és most nem is ihatok)

Köszönöm, hogy komolyan vetted a kérdést. :) Sokan kinevettek emiatt, ezért most is elég nehezen mertem felírni a kérdést.

Tudom, hogy nincs mitől félnem, csak ez kevés - a félelem irracionális. Igen, attól félek, hogy lezuhanunk, hogy valami szörnyűség történik, hogy nem tudom uralni a saját félememet és nevetségessé válok mások előtt, hogy kinevetnek, hogy gyáva vagyok...stb.

Van nálam nyugtató, meg zene is (MP3), de legtöbbször kínszenvedés az egész repülőút. Megkerestem honlapokat, repülésről, mindenféle relaxációs gyakorlatot, de nem sokat segít. Ahogy közeledik a nap, amikor repülőre kell ülnöm, egyre rosszabbul vagyok.

Folyton meg vagyok győződve arról, hogy nem fogom túlélni... :( Hülyeség, tudom. De attól még nem múlik el a félelem.

Köszönöm a válaszokat!

20.50: Köszönöm, sokat segítettél. Általában a szélén ülök, és a szárny közelében. Van nálam MP3 lejátszó, amikor utazómagasságra érünk, akkor be lehet kapcsolni, azon van nyugizene, ami kb. egy órás (ezt már kipróbáltam), és akkor van vége, amikor lefelé indulunk. De még így is gáz, holott nem ez az első utam.

Gyűjtöm minden alkalommal ezerrel a bátorságot. :)

21.32: Az észérvek nagyon is jók, mert tapasztaltam már, hogy ha valami racionálisra koncentrálok, akkor jobban bírom az egészet.

Életemben elszőször úgy esett, hogy Japánba kellett utaznom, egyedül. Frankfurtig teljes pánikban utaztam, iszonyú volt, de FR-tól Tokióig a Jumbón - szeretem a gépeket, midnenféle gépet, pedig nő vagyok -, már egész jól éreztem magam. Ott ugyanis volt valami TV-szerű kis kijelző, amin lehetett követni azt, hogy hol vagyunk, hova tartunk, milyen magasságon, milyen a külső hőmérséklet stb. ezek a TÉNYEK, meg adatok mindig nagyon nyugtatólag hatnak rám. Ha a gépen megszólal a kapitány és elmondja, hogy hol vagyunk hány fok van kinn, stb., akkor mindig egy kicsivel jobban leszek.

Általában a gép szárnya mögé szoktam ülni, de most hátrébb kaptam helyet, a szárnyat szoktam nézni, mert azon betűk és adatok is vannak: "Ne mászkálj a szárnyon". meg hasonló. Leszálláskor, ha látom, hogy kinyitja a szárnyat, akkor is mindig kicsit jobban vagyok.

Azt hiszem, hogy valamiféle kontroll-problémáim vannak az egésszel. Úgy érzem, hogy amikor repülünk, semmiféle biztonságom nincsen. Semmiféle kapaszkodó. Csak a nagy Semmi. És tényleg a lezuhanástól félek a legjobban.

Köszöm, hogy meghallagattatok. Nagy segítség, hogy nem vagyok teljesen egyedül a félelmemmel. És különönsen azért, mert annyira szégyelttem, hogy ilyen gondjaim vannak, hogy meg sem mertem eddig kérdezni senkit. Magam keresgettem utána mindennek a neten.