Straight Edge életmód? Van itt olyan aki így éli napjait?

Én "élem ezt az életet", ha lehet így mondani.

Sosem volt rám jellemző, hogy a bulikon beigyak, részeg legyek, de persze volt, hogy belevittem magam, és részeg is voltam, bulikon haverokkal toltam sima cigit stb.

De úgy döntöttem, hogy nemkellenek ezek, eddig is megvoltam ezek nélkül, így simán megállom, hogy buliban csak energia italt, vagy valami üdítőt igyak.

Persze, ha új emberekkel találkozok, ezen meglepődnek, de le kell sz*rni az ilyet.

Egyébként én sem vagyok Nemzeti Szocialista.

Minden zenét meghallgatok, bár bevallom, hardcore, és a deathcore műfajok állnak a legközelebb hozzám.

A sportolás... kíváncsi lennék, hogy mit sportolsz, kérdező :D:D

Na mindegy is, nem okoskodom tovább.

Második X-emet töltöttem januárban. 20 éve élek alkohol, dohány és kábítószer nélkül. És egyáltalán nem hiányzik, sőt, minél tovább csinálom, annál erősebbnek érzem magam, hogy megálljam ezek használatát.

Ha pedig egyfajta tudatmódosításra vágyok, kimegyek az erdőbe az ambient zenékkel, sétálok, vagy leülök valahova, és máris kiszakadtam ebből a dimenzióból :D

6-7ig éltem kábítószerekkel(alkohol, fű, gomba) ebből 2-3at voltam megállás nélkül eufórikus állapotban..(azt hiszem tudom mire gondolsz.. )aztán jött egy pont az életembe amikor elkezdtem azon aggódni hogy a nekem nem tetsző negatív tulajdonságaim, talán nem is az enyémek..mivan ha a szerek eltorzítanak..nagyon megakartam változni így tettem egy próbát hogy leállok. és akkor jött az igazán eufórikus érzés..kitisztult a látásom..a látásom a valóságra, illetve boldoggá tesz a gondolat hogy magamhoz egyre közelebb kerülök ezzel hogy mindíg tisztán magamat láthatom..és ez azóta is boldogsággal tölt el két éve.(és igen szoktak sajnálni miatta hogy én nem vagyok részeg és így hogy lehetek boldog..én meg őket hogy mérget kell tölteniük magukba ahhoz hogy felszabaduljanak..amúgymeg van olyan is hogy engem gondolnak a legrészegebbnek a buliban ha még nem tudják hogy én legfeljebb a hangulatomtól részegedem..C:

Szóval neked is kitartást kívánok ha megérzed az ízét szerintem ki se akarsz jönni

Nos hát. Bennem emberedre akadtál, ugyanis én ezt az életmódot élem... de Straight Edge nélkül.

Ismerem a mozgalmatm becsülöm a törekvést, de én természetszerűen, ösztönösen, magamtól ezt az életformát választottam, bármiféle csoporthoz való tartozás nélkül. Úgy gondolom, hogy nem kell az embernek belépnie egy klubba ahhoz, hogy olyan módon éljen, mint a tagok. Én már jóval azelőtt eldöntöttem, hogy így fogok élni, mielőtt hallottam volna erről.

Hogy hogy bírom ki? Lássuk csak: cigi: undorodom tőle, az egyik legigénytelenebb dolognak tartom. Már 5-es koromban, amikor mindenki kezdte kipróbálgatni, meg kezdtek menőzni, nagyzolni az osztálytársak, eldöntöttem, hogy nekem erre nincs szükségem. Már akkor sem akartam egy életre függő lenni. Ami a káros hatásain kívül a leginkább zavar benne, az a mögötte rejlő gondolkodásmód: aki a cigit kipróbálja, többnyire közösségi nyomásra, beilleszkedési vágyból teszi, magyarán fél felvállalni a véleményét, fél nemet mondani, nincsenek elvei. Az ilyen embert később az életben akármi másra rá venni, rá lehet szoktatni, ha azt sugalljuk neki, hogy ne legyen hülye, csinálja ő is, mert ez a divat. Utálom az ilyen elvtelen gondolkodást.

Drog: soha nem kerültem kapcsolatba vele. Egyszerűen nincs rá szükségem, soha nem kívántam. Láttam, hallottam elég példát arról, hogy mivé teszi az embert. Azonkívül úgy érzem, önmagam szembeköpése lenne, hiszen az ember elveszíti a kontrollt, ezáltal leminősíti magát. A másik meg egyébként, hogy amúgy is eléggé instabil vagyok lelkileg és szorongásos, így is eleget gondolkodom arról, van-e értelme az életemnek, tudom, hogy számomra az ilyesmi a lejtőn való visszafordíthatatlan megindulást jelentené.

Pia: nos, nem vagyok teljesen önmegtartóztató, szóval nem igaz, hogy egyáltalán nem iszom. De rohadt ritkán, és magamtól szinte sose. Az egyik, hogy nem szeretem a legtöbb szeszesital ízét. A sörét egyenesen utálom. A bor elmegy, de egy jó gyömbért sokkal szívesebben megiszok. A rövideket meg egyáltalán nem csípem. Kevés olyan ital van, aminek az íze is tetszik, ilyen például a mojito, amit kifejezetten szeretek, magamtól is iszok, ha van rá módom. De ez is ritka.

A másik, amivel nem vagyok kibékülve, az az alkohol hatása. Kívülről is undorodom a támolygó, hányó, verekedő, állatiasan viselkedő részegektől, de attól még inkább viszolygok, hogy én váljak ilyenné. A bódultság érzete bennem zavart és félelmet kelt, úgy érzem, nem magamat adom és disznó vagyok, a hányinger érzésétől pedig rettegek, mert nagyon szar.

Szóval összességében rám szinte minden feltétele illik a mozgalomnak. Nem is igazán értem egyébként a kérdést, hogy hogy bírom megállni. Mit kell ezen megállni? Mi van, ha sosem vonzott és nincs is csábítás? Vedd észre, hogy ami a te szempontodból önmegtartóztatás, az más szemszögéből nézve egyáltalán nem tűnik lemondásnak. Nekem semmi nehézséget nem okoz az, hogy ne akarjak cigizni, drogozni. A pia se túlzottan, ha most azt mondanák, hogy fél évig nem ihatok egy csepp alkoholt se, nem esnék kétségbe. Ez olyan, mintha megkérdezné tőled egy mongol, hogy hogy bírod megállni, hogy nem iszol kumiszt. Meg bírod, mert sosem próbáltad, azt sem tudod, mi az, nem szoktál hozzá, így nem is hiányzik.

"Magamról annyit hogy 19 éves vagyok, rendszeresen fogyasztottam kábítószert és alkoholt bulikban. Sajnos valamilyen szinten szorongó típus vagyok és mindig szükségem volt valamire amitől felszabadulok és kibontakozok (pl spurira)."

Úgy gondolom egyébként, hogy ez a felfogás hibás, és szomorú, hogy ezért kezdenek az emberek drogozni. Mindenki azért folyamodik a szerekhez, mert "fel akar oldódni". Úgy gondolom, hogyha valakinek egészséges önbizalma és jó társasága van, akkor semmi segédeszköz nem kell neki a feloldódáshoz. Ha meg nincs önbizalom, azt a drog nem fogja megoldani, azon más utakon kell dolgozni. Ugyanez van, amikor az ember azért iszik/drogozik/cigizik, hogy felejtsen, megnyugodjon, mert problémái vannak. Mindenkinek vannak problémái és meg kell tanulni megoldani őket, mert a szerek nem oldják meg helyetted. Az ilyen ember semmivel sem fog megbirkózni az életben. Persze nem azt mondom, hogy egy súlycsoportban van az, amikor a 15 éves pisist elhagyja az éppen aktuális élete szerelme azzal, amikor valaki elveszti az állását vagy hosszú ideje tartó kapcsolatát. Azt is elég gáznak tartom, hogy nincs igazán jó és hatékony szolgáltatás Mo.-n a lelki gondok kezelésére, mert tényleg van olyan, amikor egy ember túl fiatal ahhoz vagy túl nagy csapás éri, hogy megoldja a gondjait.

"Nekem azzal van a bajom hogy tudom mit lehet érezni egy kis fűtől spuritól vagy mefitől, és ez közel sincs ahhoz az érzéshez amit józanon érzel."

Na látod, ezért jó nem kipróbálni, hogy akkor ne tudd, hogy milyen érzést ad. Amikor még nem tudtad, milyen érzés, miért próbáltad ki? Oké, hogy mondják a haverok, hogy milyen jó, meg élni kell az életet meg ilyenek, de a másik oldalon látod, hogy egy idő után mindenkinek csak gondjai lesznek, mindenki le akar szokni, mindenki csúszik lefelé a lejtőn. Tudom, hoyg ezzel most nem segítettem, de azért érdemes ezen elgondolkodni szerintem.

" De még sem szeretnék többet használni ilyen dolgokat,mert mióta nem csinálom máshogy látom az életet."

Akkor ne használj semmit. Egyszerűen döntsd el.