Hogyan lehet leszoktatni valakit az alkoholizmusról, ha ő nem akar?

Szerintem is rosszabb egy alkoholista, mint egy heroin függő!Egy alkoholbeteg tönkreteszi saját magát, és a környezetét is!(Ha alkoholista mellett nösz fel, (és nem kell hozzá, hogy agresszív legyen az alkoholista) évekig járhatsz utána személyiségfejlesztésre, vagy különböző csoportokra, vagy pszichológushoz, hogy helyre hozzanak_).Én sajnos ezt átéltem, (gyerekkoromba én voltam apám pesztronkája, én kísértem mindig kocsmába, hogy utána hazajöjjön, soha nem vert meg, de szar érzés volt látni így:az a legszarabb, hogy szereted, és azt látod, hogy részeg, meg az ezzel együtt).Nekem ezek elég keményen meghatározták a gyerekkoromat, és a felnőtt koromat is(apám útjára léptem, mármint bódulatban, igaz én nem alkoholt használtam).( A testvéreim is megsínylették ezt a pár évet.)Amúgy most jóba vagyok apámmal, és szeretem, de sajnálom is.Én se használok semmit, de elég kemény munka volt, mire eljutottam idáig, és azért sikerült, mert AKARTAM.

Egy alkoholista le tud szokni, ha AKAR.Erre vannak különböző módszerek, és sok embernél ez müködik is.

Kedves kérdező. Kétségkívül szar ügy a helyzeted. De mindenekelőtt érdemes elgondolkodni

azon, hogy itt már kinek kell változtatnia. Mindenkinek meg vannak számlálva a napjai

és azt, hogy ki hogyan akarja leélni, saját döntése. Mindenki csak a saját életéért

felelős. Csak azt lehet kikészíteni, aki engedi. Gondolom erőteljes fellépés még nem történt

az apukád irányában. Határozottan le kell fektetni a kereteket, aminek a következményeit

tartani is tudjátok (ha nem teszed ezt, ez lesz). Az apa valószínűleg nem látja a dolgok következményeit. Valahogy

ez úgy zajlik, hogy az ember mind addig nem képes rábírni magát az igazi változásra amíg meg nem tapasztalja

saját poklának legmélyebb bugyrát és utánna talán feleszmél amikor már késő lesz.

Anyukád gyávaságából is fakadhat, hogy még mindig ez a helyzet. Mint mondtam mindenkinek meg vannak

számlálva a napjai és mindenkinek saját magán áll, hogy milyen nyomorba vagy boldogságba

akarja eltölteni hátra levő életét, tehát dönteni sosem késő.

El kell dönteni a nyomor és a meghunyászkodás egy hiteltelen rossz apa minta előtt, vagy cselekedni és vállalni végre a változtatást, mert

ilyen helyzetben csak ez segíthet. De anyukád szemét felnyithatod, hogy mit hogy kéne de

ne érezd saját felelősségednek semmi képp, mert az ő levesük amit kifőztek, egyék is meg főleg

ha meg van fűszerezve a gyávasággal. A legnagyobb baj a te szemszögedből itt az, hogy 17 éves vagy

és anyukád lehet miattad nem meri elhagyni de azt is meg kell nézni, hogy így meg itatja veled

a szart nem beszélve arról hogy a gyereknek az első férfi mintája az apja és milyen minta lehet

egy ilyen apuka(már ha nevezhető annak)?! Akarva akaratlanul olyan leszel mint ő, el fogod tanulni tudat alatt a probléma

megoldó képességét az apádnak és a dolgokhoz való hozzáállását. Az apukád meg hogy nem emlékszik

a történtekre egyértelműen az, hogy nem vállalja a felelősséget a tetteiért és megteheti hogy annyival

elintézi, hogy "nem emlékszem". A leszokásban pedig mindenki saját maga kell döntsön, akarat kérdése az egész ha pedig

teljes támaszt nyújtanak neki és utánna ez a támasz megszűnik mint egy növekvő fánál ha kiveszik a karót, nem biztos, hogy

meg fogja tudni tartani magát, sőt valószínű el fog dőlni, mert nem vállalta a belefektetett akaratot és munkát.

Kedves kérdező mérlegelni kell a helyzetet, ha kell adja meg a kezdő utat anyukájának és, hogy vállalja az érzéseit és mint felnőtt ember, merjen következetesen, felelősségteljesen dönteni!

A boldogsághoz és az önálló élethez való joga mindenkinek meg van adva. Mindenki maga döntse el, hogy akar-e vele élni!

Minden jót!

Válasz a 14:07-es válaszára:

Valóban csak azt lehet kikészíteni, aki engedi, de hozzátenném, hogy én is ilyen cipőbe jártam, mint a kérdező, csak én kb 5-6 éves kislány koromtól kezdve kísérgettem apámat a kocsmába.Nem hiszem, hogy ilyen korban túl nagy választásom lett volna, hogy megyek-e apámmal, vagy sem.Én például nem akartam hagyni magam, de nem tudtam semmivel sem ez ellen fellépni, mert egy kis szaros voltam azokban az időkben.De már vége szerencsére.., csak emiatt jó pár évig drogokhoz nyúltam...

U.i.: mint előttem lévő hozzászólónál is érezhető volt, a döntés vállalás elkerülése, az egész életedre rányomja a bélyegét ami komoly személyiség fejlődési hibákat eredményez és kemény munkát igényel főleg minta nélkül.

Ezért mondom még időbe kell változtatni, és változtatni mindig lehet!