Szomorú történetek az alkoholizmusról?

62. évemet taposom. Nálam úgy 40 évvel ezelőtt kezdődött. Először csak napi egy üveg sör, aztán két üveg sör. Közben egy nem éppen szerencsés házasság. 43 év szolgálati idő után mentem nyugdíjba, ezen időszak alatt nem volt olyan munkahelyem, ahol ne játszott volna szerepet az alkohol. Összesen négy munkahelyem volt, de mindenütt volt szesz. Volt, ahol tiszta szesszel is dolgoztunk. Az egyik helyen töméntelen ital, tele vitrin, a másik helyen italozó munkatársak a táskában behozott italokkal. Belevittek az ivásba, mert gyenge voltam, jellemtelen. Nem volt erőm ellenállni nekik, meg szégyelltem is volna magam. Ó, milyen balga tud lenni az ember! Ma, ősz fejjel látom, hogy mennyi hibát elkövettem, milyen felelőtlen voltam a családommal szemben! Az utolsó évekig már odáig fajult a dolog, hogy nem volt elég a napi egy-két üveg sör, hanem már bor is kellett minden nap, aztán meg pálinka. Közeledtem a gödör aljához, naponta részeg voltam, már könyveimet kezdtem eladogatni, csakhogy alkoholhoz juthassak. A rendőrség néha kétnaponta bevitt a kijózanítóba, ami ugyan nem kijózanító, csak ez a neve. Ott bezártak egy ráccsal körülkerített ágyba. Szörnyű volt! Aztán jött a másnap. amikor elővett az iszonyatos lelkifurdalás. Mindezek ellenére tovább folytattam az ivást, újra és újra szinte megállás nélkül. Már a munkahelyemen is ittam titokban, egyszóval zugivó voltam! Ez az iszonyatos állapot odáig vezetett, hogy már öngyilkos akartam lenni, elindultam egy vasúti sínen a vonattal szemben, hátha elgázol. Nem sikerült. Többször közbotrányt okoztam, a rendőrség is bevitt, máskor részeg alakok vertek véresre, mégsem volt elég! Tovább ittam, részegeskedtem, nem mentem be dolgozni, már a munkakönyvemet akarták kiadni.

És akkor elérkezett 1995. december 24-e. Leültem az ágyam szélére /színjózan voltam/, magam elé tettem a falról a feszületet, és elgondolkodtam, átgondoltam az addigi egész életemet. Elgondoltam, hogy holnap lesz a kis Jézus születésnapja, és még soha az életben nem ajándékoztam neki semmit. Kértem, hogy segítsen nekem, és én megígértem Neki, hogy soha többé nem iszom! Az ígéretemet megtartottam, úgy voltam vele, hogy ha egy gyereknek megígérek valamit, akkor azt meg is kell tartani, és én a legszentebb kisgyereknek tettem ígéretet! Attól az időtől kezdve nem iszom többet alkoholt semmilyen formában, és minden nap hálát adok Istennek, hogy ebből az iszonyatosan mély szakadékból segített kimásznom. Azóta templomba járok, sokkal jobban vagyok, jobban megértem a másik embert, és igyekszem segíteni. Most is ezt tettem. Ha valakinek segített a történetem, már megérte. Köszönöm. Szeretettel: Papa