Annyira nehéz a testvéremmel, hogyan kezeljem az ilyen konfliktusokat?

Párkapcsolatban élő, felnőtt „gyerekek” vagyunk, három generáció együtt. (Ezt a mindenki menjen külön dolgot, ezt kérem ne erőltessük, mert többszöri próbálkozás is kudarcba fulladt.) Közös a családi vállalkozás, ezért is élünk egy rakáson. Sajnos a bevételek lecsökkentek, a költségek megnövekedtek, hogy csak ebben a formában tudunk szinten maradni.

De a lényeg: a húgom állandóan a múlton rágódik, mindenkivel kapcsolatban tele van ezer éves sérelmekkel, frusztrációkkal. Én, mint a bátyja mindig próbáltam őt megérteni, megmagyarázni dolgokat, de mára eljutottunk oda, hogy egyszerűen igyekszem kerülni, mert úgy érzem, hogy reménytelen vele bármit is megérttetni. Szerinte apánk az, aki minden rossznak az alapja a családban. Ha más a véleményem, akkor én is megkapom a vádaskodásokat, hogy vele szemben védem apánkat. Ha bármit szóba hozok, a tesómnak mindig van kész panelja arra, hogy sajnáltassa önmagát és mindenkire kivetítse a frusztrációit. Én segítenék neki feldolgozni sok mindent, de képtelenség, szinte mindenre megvan a kész panelja, hogy ő a kis megnemértett, aki mindenkiért kitette a lelkét is és soha senki nem értékeli, nem tiszteli őt. Egyfelől sajnálom, mert a testvérem, másfelől meg lassan a testvéri szeretet kezd bennem megbomlani iránta, annyira frusztrált, konok és negatív. Mit lehet ilyenkor csinálni?