Hogyan éljem túl a szurit?

képzelj el egy nagyon fájdalmas dolgot..közvetlenül elötte..

vagy gondolj vmi fájdalmasra..

.. és akkor kellemes csalódás lesz.:)

Erre mit lehet mondani? Hogy ne félj? :) Én is rosszul vagyok a tűtől, most olttattam magam influenza ellen és rendesen féltem a tűtől - 25 évesen.

Nekem is vettek le anyajegyet, azt tudom tanácsolni, gondolj arra, milyen szép lesz utána, hogy nincs ott. Az egyetlen dolog, amiért minden fájdalom meg nyifnyaf megérte, az az, hogy mikor begyógyult a seb, gyönyörű volt a bőröm (a hasamon volt és nagyon jó nélküle, így visszatekintve száz szurit is megért, hogy eltűnt).

Ilyenkor szoktam Aron Ralston történetével példálózni, hogy szemléltessem az ember tűréshatárait.

Aron egy amerikai hegymászó, aki egy egyéni túrája alkalmával egy hasadék fogságába esett - egy súlyos kődarab beszorította a jobb kézfejét a sziklafalhoz.

A környéken senki nem volt, és senki nem tudta, hogy hol keressék. Öt napnyi éhezés, szomjazás és szenvedés után döntött úgy, hogy a tompa késével megpróbálja levágni a karját, hogy elszabaduljon. A kés azonban nem bírt a csonttal, így az alkar két csontját külön el kellett törnie, feszítenie. Ezután a bicskával nyiszálta az idegszálait, izmait, majd nagy nehezen kiszabadult.

Mindezek után még több kilométert gyalogolt vérző csonkkal, mire segítséget kapott.

A történetét a "127 Hours" c. Danny Boyle film dolgozza fel, érdemes megnézni, hatalmas erőt ad!

Ehhez képest egy szuri - még ha tűfóbiád is van -, semmiség.

Nekem vérvételnél az volt a "szerencsém", hogy az asszisztens lány igen szemrevaló teremtés volt, így jóformán végig őt bámultam, míg levették az öt kémcsőnyi vért. :D

Lényeg a figyelemelterelés.

nekem a talpamon, a hasam jobb oldalán, a combnyakamnál és a fejtetőmről távolítottak el anyajegyeket, persze nem egyszerre

csak kitartást :D

minden elmúlik