Az asztma tényleg akkora betegség, hogy emelt családit érdemel?

Kisfiam asztmás, napi(!) 6 különféle gyógyszert kap, csak hogy ne fulladjon. Ennek ellenére előfordul, hogy befullad, nem is ritkán: idegességtől (dolgozat, felelés, stb.), fizikai terheléstől (pl. torna óra), bármilyen légúti betegség (pl. egy kis krahács, orrfolyás másoknál, amivel még iskolába is vígan járnak, nála akár kórházban is végződhet), virágzó allergének (mogyoró, parlagfű), állatok (pl. macska) Most csak a ránk vonatkozó kiváltó okokat írtam le, másoknál más dolgok válthatnak ki rohamot!

Igen, amellett, hogy kétéves kora óta ennyi gyógyszert szed, még mindig vidám, talpraesett kisgyerek, bár ahogy nő, egyre jobban látja, hogy mennyiben különbözik a többiektől (pl. ő nem bírja végigfutkározni a szünetet, nem mehet el egyedül táborba, hiszen egyetlen tanárt sem terhelhetek ekkora felelősséggel, stb.). A fent leírt 6-féle, mindennap adandó gyógyszer mellett, ha rohama van, még kétféle szipkával, egy kapszulával és egy kúppal "tömjük" és ha ezek sem segítenek, rohanunk a kórházba.

Ha ez még nem elég: már óvodásként meg kellett tanulnia, hogy mikor és hogyan kell használnia a rohamoldó szipkáit, más kisgyerek nyalja-falja az állatokat, ő hiába imádja őket, csak távolról nézegetheti. Az állatkertben kétszer járt életében, mindkétszer olyan rosszul lett, hogy minden gyógyszerünk ellenére az ügyeleten injekciózták. Nem hiszem, hogy ez annyira egyszerű élet lenne, hogy bármit sajnálni kellene tőle, tőlünk.

És hidd el hogy a környezetünk a fent leírtakból semmit sem lát, nem meséljük el a szomszédoknak, hogy éppen hová mentünk vasárnap délután (ügyeletre), hogy miért nem láttak 3 napig (mert a gyereket bentfogták a kórházban), nem látják, hogy havonta mekkora szatyor gyógyszert váltunk ki a patikában, nem tudják, hogy hány éjszaka virrasztok a gyerek ágya mellett, mert végigköhögi, sípolja az éjszakát és félek magára hagyni, stb., szóval, ha megkérdeznéd őket, valószínűleg fogalmuk sem lenne róla, hogy milyen beteg a gyerekünk, mindamellett, hogy természetesen tudják, hogy asztmás. Ők egy kerek családot látnak, egy vidám, kiegyensúlyozott, virgonc kisfiúval, de ez csak a felszín! Te, Kedves Kérdező, honnan tudod, hogy valóban mindent tudsz-e az említett asztmás kisgyerek állapotáról?

Kedves Utolsó! Köszönöm!

Az a szerencse, hogy az évek alatt mi is hozzászoktunk az ezzel járó stresszhez, már nem esünk pánikba, ha minden gyógyszer ellenére kórházba kell menni.

Azért még valamit leírnék ide: tavaly augusztus 20-án este Tordason egy koncerten egy fiatal lány (talán 20 éves lehetett) asztmás rohamot kapott és szinte azonnal meghalt. Azt értsék meg a hitetlenkedők, hogy az asztma - bár szerencsére egyre jobban kezelhető, szinten tartható, de - nagyon veszélyes betegség. A roham nem lassan, kiszámíthatóan alakul ki, hanem - ahogy a neve is jelzi - hirtelen, váratlanul, alattomosan támad, egyszer csak nincs levegő, hiába kapkod, hörög szegény beteg, ha nem kap azonnal megfelelő gyógyszert elegendő dózisban, bizony könnyen meg is halhat. Senki ne irigyelje az asztmásokat, de a többi, emelt családi pótlékra jogosító betegségben szenvedőt se. Higyjétek el, hogy nagyon meggondolják, hogy milyen betegségeket támogassanak állami szinten. És mi is jobban örülnénk - ahogyan bizonyára mindenki más is - ha a gyermekünk egészséges lenne.

Kedves Kérdező! Az utolsó kommentedben írtad, hogy az egyikük rokonod. Nem kukacoskodni akarok, de hidd el, hogy még a fiunk nagymamája sincs azzal tisztában, hogy milyen beteg az unokája. Az ember nem meséli el mindennap, hogy éppen mennyit aludt, vagy sem, hányszor fújt a gyerekbe, dugott-e kúpot a popsijába, stb. Ezek nálunk kis túlzással mindennaposak, tehát nem beszédtéma, bár így belegondolva, lehet, hogy a családot érdekelné. Persze, ha kórházba kerülünk, arról tudnak, de a többi "lényegetelen részlet", nem mesélünk róla.

Az, hogy te nem tudsz egy adott gyermek állapotáról, az nem "birkaság" - azt hiszem ezt a szót használtad te magad erre -, hanem annak a ténynek a következménye, hogy az emberek nem írják a homlokukra a négy fal között történt eseményeket, így esélyed sincs többet tudni róla, hacsak nem kérdezed. A mi szomszédaink sem birkák, nagyon jó fej emberek, de nem terheljük őket az életünk minden részletével.

Sajnos vannak - mindig is voltak és sajnos lesznek is - akik visszaélnek a lehetőségekkel és felnagyított problémákkal szereznek jogosultságot bizonyos előnyökre. Ez ellen mi, "kisemberek" semmit sem tehetünk, de egy-két ilyen eset alapján általánosítani sem szabad.