Ha nem megyek el időben wc-re, hanem tartogatom, attól lehet valami bajom?

Igen, tényleg bonyolult voltam tegnap, csak próbáltam tudományos és finom lenni.

Szóval, arról van szó, hogy ami bement, annak ki is kell jönnie. Elég megfigyelni egy kutyát, az ha valamit eszik, utána ki is nyom valamit. Nem azért, hogy bosszantsa a gazdit, de ez a természete és ez a természetes. És tanulhatnánk tőle.

Azaz arról van szó, hogy ha valamit leküldesz, mert éhes vagy, akkor az idővel ki is kell, hogy jöjjön. Még akkor is, ha nagyon tudományos összerakott, fehérjekoncentrátum, gyorsan felszívódó szénhidrátokkal, esetleg aminosavak, mert ugyebár az nem hízlal, és hasznosítható (ja, és úgy natúrban alapvetően allergiát okoznak, de nem számít, sokak szerint az az abszolút egészség). De még akkor is muszáj valamit ki is küldeni.

Vagy úgy is mondhatnám, vajon az jó, hogy három-négy naponta van valami eredmény a kétbetűsben, az is olyan, mint egy szülés, mert főleg csak fáj. Vulgáris vagyok, mert nem szeretem a mellébeszélést, de igenis ki is kell nyomni azt, ami feszít. Igen, néha nehéz, sietni kell, ott nem lehet, zavaró körülmények, mit szólnak mások, nem is kell annyira. De igen, igen, igen. Ha naponta eszel valamit, akkor minimum naponta (de a természetgyógyászok szerint a nem túl vizes naponta többszöri sem gond) a vécén is kell produkálni.

Akármit is mondanak a biológiások, meg a sokdiplomás okoskák, ez tény. Lehet vele vitatkozni meg érvelni, de a természetesség előny lehet.

Pszichikusan ez az elengedés problémája. Arról szól, hogy aminek mennie kell, az menjen, kár marasztalni. Persze, nem könnyű elengedni dolgokat, ha ragaszkodunk hozzá, sőt nagyon ragaszkodunk. De mennyit ér az, ha csak a mi ragaszkodásunk van meg, a másik oldal már semmit sem akar. Ezen érdemes elgondolkodni, mert azok szoktak ritkán tolni a vécén és nehezen, akik nehezen tudnak lemondani arról, amire egyébként sem lenne már szükségük.