Hogyan szánjam rá magam, hogy időben lefeküdjek aludni? Soha nem alszom ki magam, főleg, ha koránkelős hét van, pedig egész délután szenvedek az álmosságtól, szinte rosszul vagyok és ideges is.

Időpocsékolásnak tartom a sok alvást, meg nincs hozzá kedvem, de szenvedek tőle. Itthoni dolgaimat megcsinálom, de a takarítással vannak gondjaim, kedvem nincs hozzá ilyenkor. Egyszerre megcsinálom a rendrakást, de egy jó ideig letojom utána. Ez a koránkelős héten fordul elő, ami minden második hét. Ma is dolgom volt és húgommal is találkoztam. Főzni szoktam mindig, mert a napi egyszeri főtt étel kell nekem, hiába lakom egyedül. Leülök a gép elé kínomban, mert csak itt tudok egyes emberekkel beszélgetni. De, ha az alváson és a rendrakáson kívül lenne más dolgom, ami nem kötelező, itt hagynám a gépet, úgyhogy nem vagyok függő. :) Szeretnék egy olyan napot, mikor meló után hazajövök és ledöglök, tojok a világra. Háromszor járok edzeni hétköznap, úgyhogy fél 5-re érek akkor haza. Ha főzni kell, akkor nagy nehezen megcsinálom utána. Holnap is ilyen nap lesz, csak még jön a barátom is. Neki nem mondhatom, hogy feküdjünk le hétkor legkésőbb, mert rosszullétes tüneteim vannak a kialvatlanságtól, mert ritkán találkozunk így is. Pedig holnapra terveztem azt, hogy nem érdekel a főzés, megjövök edzésből és fekszem. Szombaton is dolgozom, de általában a barátom szokott jönni akkor is. Szóval hétvégén sem tudok aludni, ha akarok se, mert a barátommal más az alvás, mint egyedül, csendben. Nappali alvás meg nem az életem része. Üssem le magam, hogy feküdjek már le vagy mi legyen? :)