Mit tudok tenni, hogy ne csak várják a halált?

Súlyos betegséggel diagnosztizált közeli ismerősöm van. Nem reménytelen eset, de máris feladta a házaspár, pedig még el sem kezdődött az érdemi kezelés. Kisgyerekeik vannak, akik csak néznek, nem értik mi van hogy apa-anya csak szomorkodik, sír. Nem tudom másképp kifejezni: nincs bennük semmi küzdő szellem. Ha valamit csinálnak, az első nehézségnél abbahagyják. Muszáj lenne valahogy felrázni őket, de nem tudom hogy.