Mi(k) lehet(nek) az oka(i) annak,ha egy kisgyerek még 9-éves korában sem hajlandó önszántából leszokni a dudlizásról?Mik állhatnak ennek a hátterében?

Mi az a dudli? Cumi talán?

Elég különbözőek a gyerekek. A fiam nem nagyon szerette a cumit, és hamar le is szokott róla. Ellenben a lányom imádta, nehezen szokott le róla, voltak is ebből nagy sírások otthon.

De azért ezt a 9 évet nagyon soknak tartom. A szüleid mit szóltak ehhez?

Most látom, hogy már kétszer feltetted ezt a kérdést?!

(3 vagyok.)

A cumi már kisbabánál is KÁROS, fölösleges kötöttség. Kiépül egy függőség, amikor nem képes elaludni, nem képes nyugton maradni a cumi nélkül. Hasonlóan káros a szopirongyi (nyunyóka :-) ) az éjszakai alváshoz.

Egy kor után mindkettő (max. 3 év) már kimondottan gusztustalan, egészségtelen, a tejfogakat elferdíti, fertőzéseket terjeszt és ronda.

Az a legjobb, ha egyáltalán rá sem szoktatjuk a babát (ostoba hazugság, hogy akkor nem fog elaludni, stb...). PÓTLÉK! A nyugalom, a biztonság, a szeretet, a törődés hiányát pótolja vele a kicsi. De ha már bementünk ebbe a zsákutcába, akkor minél hamarabb le kell szoktatni róla.

Rágcsálni való ételekkel (sárgarépa, kemény gyümölcsök, stb. ), figyelmet igénylő elfoglaltsággal. A már értelmes gyereket (3 éves kor felett) normális magyarázattal, más gyerekek és a felnőttek PÉLDÁJÁVAL lehet lebeszélni erről a kisbabáknak való rossz szokásról. Beszélgessen erről vele olyan felnőtt, nagyobb gyerek, akiben megbízik, akinek hisz. Még mielőtt a kortárs csoport megszégyenítéssel, kiközösítéssel drasztikusan leszoktatná! (Ennek a traumának az árán azonnal abbahagyja, de ez túl nagy ár.)

Egy 9 évesnek ezt már meg kell érteni, el kell fogadni. Ha semmi értelmes meggyőzés nem segít, akkor ott sajnos komolyabb pszichés okok állnak a háttérben, valami trauma érhette, szeretethiányban szenved, rosszul érzi magát a bőrében. Szakemberhez kell fordulni!