Aki hosszútávon (évekig) fogyasztott kábítószereket, milyen negatív változásokat vett észre saját magán?

Még sok évnyi piálas/drogozás sem épít le könnyen fizikailag és értelmileg ellenben az agy érzelemszabályozásáért felelős részét teljesen szétcseszi..

Ez könnyen észre is vehető, nézz meg egy alkoholfüggő embert tiszta állapotában.Elviselhetetlenek,apróságokon felhúzzák magukat,motiválatlanok,bántó módon kommunikálnak családtagjaikkal,mindent sötéten látnak, önzőek stb.. stb.

Az értelmi és fizikai leépüles ettől lassabban zajlik,de szép lassan az is megy a háttérben.

A testvèrem drogozott èvekig. Sok múltbeli dolgot elfelejtett amiket csinált, pl hogy meglopott minket, megverte a mamáját, rátette a forró kályhára a macskáját stb. Tènyleg elfelejtette ezeket, állítása szerint ilyenek nem törtèntek. Sok hazugságot állít, mintha megtörtèntek volna. Szerintem ezek erős hallucinációk voltak, amiket talán többször is elkèpzelt ès igaznak èli meg.

Fizikai èrtelemben nincs leépülve.

Kb 20 ève drogozik. Állítólag pár ève abbahagyta, de látszik a fejèn ès a viselkedèsèn hogy nem. Hogy miket szedett/szed azt nem tudom.

Az 1-es jól írja.

Ahhoz, hogy fizikailag tönkre tedd magad, nagy pusztítást kell végezni, pl. masszív alkoholizmussal vagy akár soksok évnyi amfetamin fogyasztással (ez utóbbi esetben inkább a rendszertelen evés és alvás borít meg).

A butuláshoz évek, évtizedek kellenek, de ott is leginkább az van, hogy “ellustul” az agy, plusz idővel a memóriád is gatya lesz.

A mentális egészséged viszont gyorsan és nagymértékben leépül. Az egyén pszichológiai és érzelmi állapota elsivárosodik, szinte garantált a depresszió, az pedig sokszor mindent visz. Befordulás, motiválatlanság, higiénia, rendezett környezet hiánya, antiszociális viselkedés, agresszió, hiperérzékenység, paranoia, non-stop letargia, enerváltság... gyakorlatilag mindennel bajod van, és kvázi semminek nem tudsz örülni.

Sokszor a leszokás is kevés. Fizikailag gyorsan vissza lehet rázódni, hacsak nem okoztál maradandó károsodást, “agyban" már nehezebb újra felvenni a ritmust, de megvalósítható, mentálisan viszont nagyon nehéz visszaépülni. Évekig is eltart, de egy bizonyos fokú lelki, érzelmi üresség örökre megmarad(hat).

Szia!

Bár speedet sose fogyasztottam, de a visszarázódáshoz talán tudok egy-két meglátást fűzni.

Egyrészt azt nem gondolom, hogy máris helyrehozhatatlan lenne a kár - ennél az "életmódnál" a legfőbb gond az alváshiány szokott lenni, amit említettél is fentebb. Tartósan, legalább 1-2 hónapig meg kéne próbálni figyelni arra, hogy a villanyoltás és az ébresztő között teljen el 9 óra - igen, 8 órát szoktak mondani normál alvásigénynek, de most egyrészt visszapótlás van, másrészt pont kimerülten szokott az lenni, hogy idő álomba merülni, és most fontos lenne, hogy a ténylegesen alvással töltött idő elég legyen, meg 20 perc forgolódás után ne kezdj azon idegeskedni, hogy "már megint nem lesz meg az elég pihenés". Plusz B- és D-vitamin pótlás is segít az idegrendszeri működésben, erőnlétben. Úgy érzem, fiatal (tippem szerint max. 25 körüli) lehetsz, ilyenkor még aránylag gyorsan regenerálódik a test.

Másrészt hatalmas előny, ha a baráti köröd megmaradt és nem lökött ki magából. Rájuk támaszkodhatsz a felépülés időszakában, remélhetőleg némelyikükkel érzésekről is tudsz valamilyen szinten beszélni, akár ezekről, amiket itt leírtál.

Aztán ha azt mondod, lefoglalva nem kattogsz, hát foglald le magad időd nagyobb részében - eleinte. Sportot szokták pl. mondani, mert az nemcsak lefoglal, de a dopaminszintet is emeli, ezzel némileg hasonló jutalmat adva az agynak, mint akár az amfetamin. Túrázás szintén jó, ha nem is az extrém sportteljesítményre menve, de a természet alapból megnyugtatja, feltölti a hormonháztartást. De tulajdonképp bármilyen hobbi megteszi, akár ha volt előtte valamilyen, ami szintén háttérbe szorult, annak az elővétele.

Másfelől viszont előbb-utóbb szembe kell nézni azzal is, amikor nem foglalod le magad, mert azok a gondolatok nem véletlen bukkannak elő, ez nem "csak a cucc fizikai-kémiai utóhatása", meg nem agysérülés, hanem valószínűleg olyasmik, amikkel a hatása alatt nem kezdtél semmit. S általában az a tapasztalatom, hogy amivel csakazértse kezdek semmit, azt az élet később csak nehezebb formában fogja újra feldobni. Megúszni úgysem lehet. Szóval idővel (tényleg nem feltétlen az első 1-2 hónapban), néha érdemes beleengedni magad ezekbe, hátha rá is jössz valamire, és akkor majd csillapodik a nyomásuk. Pszichológus is sokat segíthet ebben, az egyszerűbb tanácsadói szinten is, nekem sok szempontból jót tett, hogy fokozatosan megtanultam megengedni néha, ha csak fél órás üresjáratokat is, de kimondani magamnak, amit épp érzek, ahelyett, hogy instant félresöpörjem őket azzal, hogy "nincs erre idő, van értelmes dolgod is". Oké, nálam nem speed volt, inkább a kötelességek és munka felé eltolódott egyensúly, de az is ugyanúgy elszakít attól, ami belül van, és akkor idővel már nem érted magad sem, miért érzel úgy, ahogy éppen, vagy miért nem tudsz motivált lenni.

Egyébként nem tudom, mennyi ideje álltál le. Ha max. 1-2 hónapja, akkor ettől nemsokára jobb lesz a helyzet. Azt szokták mondani, hogy a teljes regeneráció pedig kb. annyi, ameddig benne voltál, szóval jó 1 évvel az abbahagyása után már valószínű kb. visszatérsz a megelőző állapotba, ill. remélhetőleg előrébb, mert már tudod, hogy ebbe nem érdemes többé belecsúszni.

Amúgy meg a szerekhez hozzászólva: egyelőre nem nagyon tervezném a helyedben a bogyót sem, mert nem ritka, hogy a tablettákban amfetamin is van, szóval ha neccesnek érzed, hogy vissza tudnál-e esni, egy olyan tabit kifogni nem volna szerencsés, akár visszaesés is lehet belőle. A zöld ilyen szempontból talán nem veszélyes, de ha a hajlam megvan az elmenekülésre benned, akkor abba is bele lehet csúszni, bár ekkora káoszt ekkora távon nem okoz jellemzően, az igaz. Személyes tapasztalat csak az utóbbival van: havi 1-2 alkalommal teljesen fenntartható és nincs negatív kihatással az önálló életre, a napi vagy akár minden péntek esti használat viszont számomra már visszás lenne. Bár nálam ez a piára ugyanúgy igaz, azt sem tudnám a mindennapjaim részeként megengedni. Ami még nyújthat hasznot a mindennapokra, azok a klasszikus pszichedelikumok. De ezt csak kifejezett intencióval, ritkán, és már helyrebillent lelkiállapottal maximum.