Hogy tudnék felhagyni az italozással?
Sziasztok.
22 éves nő vagyok, rendszeresen iszom, minden nap. Tudom ez nagy szégyen, de segítséget/tanácsot szeretnék kérni.
Nagyjából 3 éve kezdtem el napi szinten iszogatni, akkor napi 2-3 sör elég volt. Aztán szép lassan elkezdtem hozzászokni, most ott tartok hogy minden nap egy üveg félédes fehérbor szódával lecsúszik esténként.
Párommal albérletben lakunk, ő is alkoholista, viszont a közhiedelemmel ellentétben egyikünk se agresszív, normális munkánk van, a hétköznapi teendőinket nem befolyásolja a függőségünk, munkában is 100%-osan helyt tudunk állni.
Mindössze annyi a gond, hogy este amikor hazaérünk, már öntjük is a bort, mert jól esik.
Azt vettem észre, hogy egyre több kell ahhoz hogy berúgjak, 1 üveg bortól spicces vagyok mindössze, ha kívánom, ilyenkor még ráiszok 1-2 sört.
Másnaposság az volt eleinte, de egyre kevesebbszer mostmár.
Rendkívül viszi a pénzt a pia, próbáltam kihagyni napokat, de sose sikerült, eszembe jutott milyen jó érzés alkohol hatása alatt állni.
Több éve együtt vagyok a barátommal, egyszerre kezdtünk iszogatni először csak hétvégén, és ide jutottunk.
Nem szeretnénk elvonóra menni, meg semmiféle pszicho-terápiára, annyira nem érzem súlyosnak a dolgot.
Ha valamelyikőtök volt hasonló cipőben, nagyom szívesen meghallgatok pár véleményt, illetve örömmel fogadok tanácsokat is!
Köszönöm a válaszokat! :)





Kedves utolso, anyukamrol azert nem irtam semmit, mert o sose ivott, tokeletes anya volt mindig is es a mai napig az. O volt az, aki kettejuk kozul mindig velem volt, o vitt mindenhova kiskoromban, igazi anya lanya kapcsolat volt/van koztunk.
Apummal is jo a kapcsolatom, o is mindig szeretett, csak nala a pialas volt az elso, meg a kimaradozasok amikor gyerek voltam, de o is olyan volt hogy kb a szeltol is ovott.





11-es vagyok: "o is mindig szeretett, csak nala a pialas volt az elso" - igen, általában így indulnak a pszichológusnál a beszélgetések. Ez nem jó szeretet. Nem olyan szeretet, ami egy egészséges, boldog, kiegyensúlyozott felnőttet eredményezne, ez látszik rajtad is. Nagyon is számít, hogy apádnak édesanyáddal milyen volt a kapcsolata az alkohol miatt (bármennyire is szeretnéd ezt hinni, biztos, hogy nem volt boldog, kiegyensúlyozott házasságuk).
Nem bántásként írom, én is érintett vagyok sajnos (bár szerencsére nekem soha nem volt gondom az alkohollal), ezért tudom, hogy nagyon nehéz teher, amikor az egyik szülőd valamit még nálad is jobban szeret, mindig ott van az a valami, ami MINDENNÉL és MINDENKINÉL fontosabb, csak te még nem jutottál el oda, hogy ezt megfogalmazd magadban, hogy kimondd. Ráadásul nekem nehezített pálya volt, mert elváltak, és anyám egyedül maradva szintén nagyo "rosszul" szeretett (olyan környezetből jött, ahol nem tanulta meg, hogyan kell a féltést, az aggódást stb. nem elnyomással, kemény tiltással, elzárással stb. kifejezni, átadni).
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!