Minden esetben az a helyes, ha valaki kitart a gyógyíthatatlan beteg, illetve rokkant párja mellett?
Ismerek olyat, akit elvileg elhagyott a barátnője, miután baleset következtében kerekesszékbe került, illetve olyat, akivel azért szakított az élettársa, mert kiderült, hogy pacemaker-es. Mindkét esetben az adott pár tagjai húsz és harminc év közöttiek voltak.
Igaz, hogy a mozgássérült, illetve beteg félnek szüksége lett volna a lelki támogatásra, és nagyon rossz, ha cserbenhagyják az embert (az utóbbi esetben (pacemaker) akár komolyabb baja is lehetett volna az illetőnek), de valamilyen szinten az egészséges fél álláspontja is érthető, mert nagyon sok lemondással járt volna (többek között a szexről is le kellett volna mondaniuk, ami igenis szükséges egy hosszútávú kapcsolathoz), és ha évek múlva megözvegyül, akkor rádöbbenne, hogy lényegében elpazarolta a fiatalságát, illetve anyagilag is nehezebb lenne, mert a párja nehezen találna munkát, vagy akár egyáltalán nem tudna dolgozni az állapota miatt, és így lényegében, vagy akár ténylegesen is egy keresetből kellene élniük.
Ez ugyanolyan dolog, mint a megcsalás. Erre nem kell születni, semmi különlegességet nem igényel. Csak döntés kérdése, hogy belerúgok-e a már földön fekvőbe vagy nem. Nekem 34 évesen diagnosztizáltak rákot, kemoterápia, 3 évvel később kiújulás stb. Volt minden mint a falusi búcsuban. Mégsem hagyott el a feleségem, ezért hálás is vagyok neki, de tudom, hogy csak döntés kérdése. Ő így határozott, jóban-rosszban, mint ahogy a házasságkötésnél is elmondják a felek.
(a második bekezdésedhez, ami egy mondat külön gratulálnék)
Átkozottul nehéz lenne feldolgozni, de ha egy egészségügyi bajom miatt nem tudnánk gyereket nevelni (beleérve a spermabankot és a lombikprogramot is), és emiatt akarna távozni a párom, azt szerintem el kell fogadjam.
43F
Erre nincsen sablon válasz, hogy igen vagy nem. Ez abszolút helyzetfüggő.
Nyilván egy kerekes székes embernél tudod, hogy mi van, de ha valakinek valamilyen súlyos; gyógyíthatatlan; halálos betegsége vagy valamilyen komolyabb testi fogyatékossága van, ami miatt nem élhet teljes életet a társával. Nos, hogy is mondjam, ilyet igen is illik elmondani a leendő partnernek még a kapcsolat előtt. Nem miután már össze jöttek, nem az esküvő után stb. stb... hanem még az ismerkedési szakaszban!
Megértem ezeknek az embereknek a félelmét, arra gondolnak, hogy ki akarna majd velük lenni, ha ilyen meg olyan betegsége, fogyatékossága van. Alá írom, hogy nehezebben találnak párt, de az élet sokszor rácáfol! Sokszor a leg "hátrányosabb" emberek boldog párkapcsolatban élnek, és minden "hiányosságuk" ellenére találnak valakit, aki őszintén szereti őket!
Viszont nem az a megoldás, hogy a partnered, csak az után szembesíted, hogy mi vár rá, miután már együtt vagytok, hát ha nem mer vissza lépni...
Erre nem szeretnék jelzőket használni, de nem egy egyenes dolog...
És igen is a jövendőbeli társára is tartozik! Már hogy ne tartozna, ha neki kell/kellene ápolnia, a gondját viselnie, egyszóval rááldoznia az életét!
Szerintem nagyon nagy jellemhiba, ha valaki elhagyja a rákos, stb. párját. Én kitartanék mellette. Akik ilyet tesznek, azok sose szerették a másikat, csak jó volt együtt tengeni-lengeni.
Más kérdés, hogy ha én lennék súlyos beteg, azt javasolnám a másiknak, hogy nyugodtan menjen el prostikhoz, vagy létesíthet kötetlen szexkapcsolatokat. Ennek az az oka, hogy ő se menjen tönkre amiatt, hogy egy beteg társa van. Természetesen csak olyan esetekre igaz ez, ha olyan a baj, ami a nemi életet is ellehetetleníti. Akkor ugyanis, ha nagyon sokáig nincs szex, vagy a másiknak akár végleg le kell mondania róla, ha nincs egy ilyen lehetőség, később könnyebben beleszerethet másba és kiléphet a kapcsolatból. Én nem akarnám, hogy a párom szenvedjen.
Egy okból el tudom fogadni, ha valaki elhagyja a beteg párját: ha pl. olyan elmebetegség éri utol, hogy nagyon agresszív lesz, pl. késsel kergeti a párját, meg üti-veri. Demenciánál is előfordulhat ilyen. Utóbbi esetben nem várható el, hogy valaki az életét, testi-lelki épségét kockáztassa a másik miatt. Bár ilyenkor, ha sikerül otthonban elhelyezni, megmaradhat a kapcsolat, hiszen ilyenkor nem tehet az agressziójáról a beteg, nem rosszindulatról van szó. De ha elválik a partner, ebben az esetben teljesen meg tudom érteni.
Senior séf!
Szép történet, de q valóság akkor derülnek ki, ha valóban kerekessszekbe kerülnél. Amíg nem történik meg az adott esemény, amíg nem áll fenn a valódi helyzet, addig az embernek csak egy elképzelése van róla, mit tenne. A valóságban lehet épp az ellenkezője történne.
Amúgy meg minden párkapcsolat egyedi és annak minden aspektusát csak a benne lévő két fél ismeri. Csak ők ketten tudjak, hogy jó volt e a kapcsolatuk a betegseg/baleset előtt és az elbirja e a komoly betegséggel vagy fogyatékossággal járó extra nyomast, vagy eleve egy labilis kapcsolatra jön ez még rá. Pont, mint a gyermekneveles, ott is tönkre mehet egy látszólag jól működő kapcsolat az extra stressz és a váratlan helyzetek miatt.
Nem szabad elítelni senkit azért, mert szerinted cserben hagyja a masikat: lehet hogy ő volt cserbenhagyva, vagy elnyomva, esetleg bantalmazva a kapcsolatban és a másik betegség miatti érzelmi, testi legyengulese, kétségbe esese adta meg neki q lehetőséget arra, hogy ki tudjon szállni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!