Az evészavarok senkit sem kímélnek?

28 éves férfi vagyok, és anorexiában szenvedek. Éppen szüleimnél vagyok ebben a néhány napban, és ma reggel elájultam. Apám egyből észrevette. Azt mondta, kb. 5 másodpercig voltam eszméletlen, aztán felkeltem mintha mi sem történt volna.

Egyébként most nem az éhségtől történt ez, éppen ellenkezőleg. A szokásosnál jóval többet ettem, és ilyenkor mindig nagyon erős hasmenés jön rám. Akkor is egy pillanatra nagyon erős gyomorfájdalom jött rám, és a vérnyomásom is leesett.

Elmentem a háziorvosomhoz. Mondtam neki, hogy az elmúlt fél év alatt sokat fogytam, 15-20 kilót, és 1-2 hónapja hasmenés és székrekedés váltakozik. A rengeteg munkára és a kimerültségre fogtam (ami részben igaz, mert nagyon maximalista vagyok, hajtom magam mint az állat), de azt nem tettem hozzá, hogy valószínűleg az evészavar tette tönkre a bélflórámat. Ködösítettem, hogy rendszertelenül étkezem, de ennél konkrétabbat nem mondtam.

Elküldött endokrinológiára, gasztroenterológiára, vérvételre és hasi ultrahangra.

Csinált EKG-t. A szívritmussal egyelőre minden rendben.

Nem mertem elmondani neki az anorexiát, mert még az is megfordult a fejemben, hogy nem hinnének nekem az asszisztensekkel. Ez egy kelet-magyarországi eldugott kisváros. Még egy 15 éves lánynak se nagyon hinnének ezzel kapcsolatban, nemhogy egy majdnem 30 éves férfinak...

Jelenleg 170 cm és 54,7 kg vagyok, szóval nem az a nagyon életveszélyes kategória még. Holnap már mentem volna a lakásomba, és vissza dolgozni, de nem engedte sem az orvos, sem az otthoniak.

Változtatnom kell az életemen, de nehéz lesz.

Bocsánat, ez igazából nem is egy kérdés lett, csak panaszkodás, de akit esetleg érdekel ez a téma, írhat választ, szívesen fogadom a meglátásaitokat.