Hogyan lehet hogy nem őrülnek meg az idősebb emberek?

today is a good day to die

The phrase is frequently attributed to the Oglala Lakota war leader Crazy Horse (c. 1842 – 1877),[1] though this is inaccurate as the earliest published reference, in the 14 August 1881 edition of the Leavenworth Times, attributes it to the Oglala Lakota chief Low Dog (c. 1846 – 1894).[2]

1. An expression of willingness, even eagerness, to give one's life for a cause.

2. An expression indicating that one should not live with any regrets, or tasks left undone.

[link]

Egy éve halt meg a papám, néhány nappal a 92. születésnapja előtt.

Úgy alakult a sorsunk, hogy nincs családom, a szüleimmel éltem.

Két nappal a halála előtt azt mondja: Mi lesz veled egyedül? Meg a *** doktor azt mondta túlélem. Ez utóbbit teljesen közönyösen mondta. Nem szomorúan, nem szemrehányóan.

Nagynéném, akikor elment, eljött hozzánk elköszönni.

Szerintem egy bizonyos kor felett van valami ösztönös dolog, ami segít elviselni.

De ezek, amiket írtam, csak az utolsó órák. Én magam 65. évemben vagyok. Ha csak a genetikát vészem, lehet még 15-20 évem (szüleim, nagyszüleim életkora alapján). De szinte minden percemben pánikolok. Néha eszembe jut, hogy ezzel csak magamnak ártok, mert tönkreteszem azt, ami még hátra van.

Szerintem amígre odajutnak hogy a téma aktuális, addígra az összes létező hócipőjük tele lesz az élet nevű mókával, az összes problémával stb és a fizikai leépülés mire oda jutnak olyan szinten megviseli őket, hogy qvazi megváltásként élik meg a halált.

Röviden : mentálisan is és fizikailag is tele a hócipőjük és igazából nem is nagyon tiltakoznak ellene ha szép csendben.....

17

És mekkorát fog csalódni.

Lefordítom a 11-est (és elnézést, hogy csak angolul tettem be):

"A mai nap megfelelő a halálhoz.

A mondást gyakran az Oglala Lakota hadvezérnek, Crazy Horse-nak (kb. 1842 - 1877) tulajdonítják,[1] bár ez pontatlan, mivel a legkorábbi publikált utalás a Leavenworth Times 1881. augusztus 14-i számában az Oglala Lakota főnöknek, Low Dognak (kb. 1846 - 1894) tulajdonítja[2].

1. A hajlandóság, sőt buzgóság kifejezése, hogy valaki az életét adja egy ügyért.

2. Olyan kifejezés, amely arra utal, hogy az ember nem élhet úgy, hogy az megbánásai és elrendezetlen dolgai vannak."

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)

(A fordításon egy kicsit változtattam.)

Azt szerettem volna ezzel kifejezni, hogy nem lehet tudni előre, hogy mikor halunk meg. Az csak egy feltételezés, hogy "középkorú vagyok, van még 10-20-30 évem", mert baleset, betegség bármikor érheti az embert. Éld minden napodat úgy, hogy ne legyen benned megbánás ("ezt is elrontottam, azt is elrontottam"). Ha még tudsz rajta változtatni, tedd meg. Ha nem tudsz, engedd el. Ne legyenek elrendezetlen dolgaid: ne tartozz senkinek, gondoskodj a szeretteidről, nyugodtan tervezd meg, hogy hol leszel majd eltemetve, márványtáblát szeretnél majd a sírodra vagy egy mandulafát.

Én is nagyon féltem a haláltól egészen kicsi gyerekkoromtól (és még mindig). Sokat segít, ha foglalkozol ezzel a kérdéssel. Olvass róla.